Rendszeresen szidalmazta a magyar olimpiai bajnok a házépítőket

Hajós Alfréd nevét nyilván minden Sportál-olvasó ismeri, hiszen ő nyerte a magyar sport első (és második) olimpiai aranyérmét. Arról nem is beszélve, hogy az 1924-es szellemi olimpián ezüstérmes lett (aranyat nem adtak ki) egy stadiontervével, s számtalan más épület mellett a nevét viselő margitszigeti uszodát is ő tervezte.

Tudni kell, Hajós 18 évesen lett olimpiai bajnok, és hét évvel később már építészként dolgozott, Budapest belvárosában, a Honvéd utcában lakott, egész közel a mai Szabadság térhez.

Ebben az utcában, éppen az ő házával szemben (ezt szombat óta tudom, köszönhetően egy városi sétának és az azt vezető művészettörténésznek) épült 1903-ban a főváros egyik legszebb szecessziós épülete, amelyet az egykori tulajdonosa nyomán ma is Bedő-háznak hívnak.

Az épületet Vidor Emil tervezte, s nyugodtan mondhatjuk, Hajósnak nagyon nem tetszett. Fontos tudni: abban az időben a fővárosban az úgynevezett historizáló stílus volt az uralkodó, a minden tekintetben formabontó szecesszió botrányosnak számított.

Olyannyira, hogy ez a kiváló ember – mármint Hajós Alfréd – képtelen volt magában tartani a véleményét, a korabeli dokumentumok szerint gyakran a saját lakása ablakán kihajolva szidalmazta az építőket, hogy micsoda ocsmány házat húznak fel.

Hajós 1955-ben halt meg, a rendkívül lerobbant Bedő-házat a 21. században felújították, s nyugodtan mondhatjuk: mindkettő – az úszó-építész és a szecessziós épület is – a magyar kultúrtörténet könyvébe arany betűkkel van beleírva.