Kapitánykérdés: a szövetség döntésére még várni kell, de a csapat már letette a voksát!

A szövetségi kapitányok örökrangsorában Baróti Lajos 117 mérkőzéssel áll az élen, őt követi Marco Rossi a maga 82 meccsével.

Ha azt nézzük, hogy az Olaszországban született, de 2023 októbere óta magyar állampolgársággal is rendelkező szakember szerződése 2030-ig szól, van rá esély, hogy idővel lekörözi a nemzeti együttest két ciklusban irányító edzőlegendát.

A kérdés jelenleg azonban nem az, hogy mikor kerülhet sor az előzésre, sokkal inkább az, hogy a 61 esztendős szakember a 83. mérkőzésén is leül-e a válogatott kispadjára…

A vasárnapi, Írország elleni világbajnoki selejtező lefújása óta, vagyis azóta, hogy a megrázó körülmények között elszenvedett 3–2-es vereségnek „köszönhetően” eldőlt, a legutóbb az 1986-os világbajnokságon részvevő Magyarország a 2026-os tornára sem jut ki, a legtöbben azt találgatják, vajon Marco Rossi folytatja-e, folytathatja-e a munkáját a válogatott élén.

Noha voltak, akik a találkozót követő nyilatkozatát („Nehéz jelen pillanatban bármit mondani, és nekem személyesen is nagyon nehéz a jövőre gondolni…”) úgy értelmezték, hogy belengette a távozását, aki kicsit is ismeri őt, tudja, az érzelmei vezérelték azokban a percekben. Úgy tudjuk, a mérkőzés után az öltözőben is alig tudott megszólalni, a jövőjével kapcsolatban még csak utalást sem tett, a játékosoknak is csupán annyit mondott, hogy semmiért nem tud szemrehányást tenni nekik, mert ami tőlük telt, megtették.

S ebben igazat kell adnunk a szövetségi kapitánynak. Nyilván vannak (nem is kevesen…), akik kárörvendve már szaladtak is a pezsgőért, amikor a norvég bíró hármat fújt a sípjába, de azt talán még ők is elismerik, hogy játékban semmivel nem volt jobb Írország, sőt! Nyolcvan percig a mieink kezében volt a meccs és azzal együtt a továbbjutás (hangsúlyozandó, „csak” a továbbjutás, nem a kijutás!), de aztán következett – a hosszabbítással együtt – tizenhat drámai perc, amely során a kétségkívül nagyot küzdő írek megfordították az állást.

Nem csoda, hogy Marco Rossival az élen mindenki összetört.

A szakvezető a hét elején visszautazott Olaszországba, azóta szűkebb pátriájában próbálja rendezni gondolatait.

Ezen a ponton tehetünk egy rövid utazást a múltba. A Honvéddal 2017-ben bajnoki címet nyerő, a nemzeti tizenegy élére 2018 júniusában kinevezett Marco Rossi egyszer zuhant meg lelkileg annyira, mint most: a 2019. november 19-én, a Wales ellen 2–0-ra elveszített Európa-bajnoki selejtező után. A cardiffi találkozó előtt még arra is volt esélye a válogatottnak, hogy egy győzelemmel automatikusan kvalifikálja magát a kontinensviadalra, ám az a kilencven perc messze nem úgy alakult, hogy a szövetségi kapitány megálmodta, utólag nem tagadta, alaposan megviselte az a hozzáállás, amivel a meccs második félidejében szembesült.

Olyannyira, hogy még az is felvetődött benne, hogy lemond, napokig őrlődött azon, mitévő legyen. Végül arra jutott, hogy nem dobja be a törülközőt, nem hátrál meg – főleg nem akkor, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehet. Amint lerendezte magában a dolgot, már csak az lebegett a szeme előtt, hogy a pótselejtező jelentette akadályt megugorja a csapat. A végeredmény ismert: a keretben történt egy-két változás, mindenki beállt a sorba, mindenki képes volt szenvedni – és a végén mindenki az Eb-részvétel kiharcolását ünnepelhette.

A mára visszatérve: nagy kérdés, Marco Rossi érez-e magában annyi erőt, hogy újra nekiveselkedjen a következő ciklusnak.

Ha netán nem, nincs miről beszélni: ha úgy alakul, hogy felajánlja lemondását, a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetősége minden bizonnyal elfogadja.

Apropó, a minap – a rangado.24.hu érdeklődésére – az MLSZ elárulta, hogy legközelebb november 25-én ülésezik az elnökség, a számos napirendi pontot között szerepel a szövetségi kapitány beszámolója is. Megtörténhet az is, hogy a grémium nem fogadja azt el, ez érdekes esetet eredményezhet, ami akár közös megegyezéssel történő szerződésbontáshoz is vezethet.

Jóllehet a magunk részéről erre látjuk a legkevesebb sanszot.

Már csak azért is, mert értesülésünk szerint a csapat Marco Rossival szeretné folytatni!

Hiába marad le a magyar válogatott a jövő nyári vébéről, a hírek szerint ez nem okozott törést a játékosok és a kapitány között, továbbra is megvan a bizalom a felek között – ez még akkor is sokat nyomhat a latban, ha értelemszerűen nem a futballisták határoznak arról, ki irányítsa az együttest. Mindamellett számíthat, hogyan vélekednek – ha ők bíznak abban, hogy Marco Rossival a jövőben sikeresek lesznek (és ez fordítva is igaz!), az jó kiindulópontot jelenthet.

Tény, nagy csalódás, hogy a vb-kvalifikáció ismét álom maradt, de az vitathatatlan, hogy játékban történt előrelépés az elmúlt időszakban, és kívülről úgy tűnik, a csapatszellem is teljesen rendben van. Ezt még akkor is megállapíthatjuk, ha a F-csoport végeredménye sajnos nem ezt tükrözi.

Bár a Puskás Aréna vegyes zónáját vasárnap könnyek közt elhagyó Csányi Sándor véleményét még nem ismerjük, nem lenne meglepő, ha a szövetség első embere sem forszírozná a váltást. Az elnök és a szövetségi kapitány között is erős a kötelék, a bizalomról árulkodik a tavasszal 2030-ig meghosszabbított szerződés is.

Annyi bizonyos, néhány napnak még el kell telnie ahhoz, hogy teljesen lecsillapodjanak a kedélyek és higgadtan, a közelmúltat átgondolva, a jövőt szem előtt tartva lehessen értékelni – ha innen nézzük, november 25-ig még bőven van idő.

Abban alighanem mindenki egyetért, hogy váltani kizárólag akkor van értelme, ha az illetékesek tudnak jobb megoldást Marco Rossinál.

Ha nem, akkor teljesen felesleges megbolygatni a dolgot – kiváltképp úgy, hogy a játékosok hisznek abban, hogy az eddigi szövetségi kapitánnyal eredményesek lehetnek.

Mindehhez talán azt is hozzátehetjük, Marco Rossi és a csapat letett már annyit az asztalra az utóbbi években, hogy megérdemeljen még egy esélyt.

Persze minden borulhat, ha a szakember arra jut, nem tud már többet adni a válogatottnak, vagy ha az MLSZ elnöksége véli úgy, hogy ebben a történetben nincs több.

Ez azonban még a közeljövő zenéje, egyelőre annyi biztos, hogy legközelebb 2026 szeptemberében vár tétmeccs a magyar válogatottra, méghozzá a Nemzetek Ligája B-divíziójában. Azt megelőzően valószínűleg négy felkészülési mérkőzésen lép pályára az év első felében – hogy kinek a vezetésével, hamarosan kiderülhet.