„Sokkal agresszívabban kell futballoznom” – exkluzív interjú a Servette-hez szerződő Bolla Bendegúzzal

Hogy áll a francia nyelvvel?
Egyelőre sehogy, de ugyanez volt a helyzet a német nyelvvel, amikor a Grasshoppershez szerződtem – felelte a Sportálnak adott exkluzív interjúban Bolla Bendegúz, a Wolverhampton 23 esztendős, 11-szeres válogatott védője, akinek érkezését kedden jelentette be a svájci élvonalban szereplő Servette. Ahogy azt honlapunk vasárnap jelezte, a svájci egyesület vételi opcióval, egy évre kölcsönbe szerezte meg a magyar futballistát.  – Nyilván a francia nyelvből is ragad majd rám valami, ha szükséges lesz, tanárhoz is eljárok, hogy gyorsabban menjen a beilleszkedés, de az öltözőben vélhetően az angol lesz a hivatalos nyelv. 

Az átigazolási időszak lejárta előtt néhány nappal jelentették be az érkezését. Mekkora kő gördült le a szívéről?
Korábban sosem voltam ilyen helyzetben, a mostani nyár volt az első alkalom, hogy ennyire elhúzódott a klubváltásom. Ugyanakkor az volt a legfontosabb, hogy lehetőség szerint olyan együtteshez szerződhessek, amely segít egy fokkal feljebb lépni – ha az utolsó pillanatban is, de ez sikerült. Kapkodni semmiképpen sem akartunk, szerettük volna megvárni a leginkább megfelelő ajánlatot, és úgy alakult, hogy ez augusztus végén érkezett meg. Némi hátrányt jelent, hogy a felkészülést nem a Servette-nél dolgoztam végig, de ez van, ebből a helyzetből kell kihoznom a maximumot.

Az utóbbi két idényt kölcsönben a Grasshoppersnél töltötte, amelynél nyáron járt le a kölcsönszerződése. Fel sem vetődött, hogy további egy évet marad?
Nyáron erről a lehetőségről is beszéltünk, de szerettem volna egy szinttel feljebb lépni, ami végül Svájcon belül, de összejött. A Servette-el az Európa-liga csoportkörében szerepelhetek, a nemzetközi porondon értékes tapasztalatot szerezhetek, a heti két meccses terhelés eddig kimaradt a pályafutásmból, pedig tudom, mennyire fontos a fejlődéshez. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy senki sem gördít elém vörös szőnyeget, kőkeményen meg kell harcolnom a helyemért. Szeretném magam beverekedni a kezdőcsapatba, most ez az első számú feladat.

További hírekért kövesse a sportal.hu-t a Facebookon!

Tekintve, hogy a Wolverhampton kötelékébe tartozik, volt bármi esélye annak, hogy a Premier League-csapatnál kezdi a felkészülést?
Az utóbbi időszakban már kint edzettem Wolverhamptonban. Láttam a társakat, a körülményeket, láttam, mit jelent a Premier League-ben szereplő csapatnál készülni, ez óriási motivációt adott a jövőre. A klubnál külön szakember felel a kölcsönben futballozó játékosokért, az utóbbi másfél hétben vele beszéltem a legtöbbet, és ugyanazt mondta, amire számítottam. Látták, hogy az utóbbi két évben mennyit fejlődtem Svájcban, ők is szeretnék, hogy képes legyek megugrani a következő szintet, nekem is ez a célom, de ehhez még jobb teljesítményre lesz szükség.

Érzése szerint miben kell a legtöbbet fejlődnie?
Elsősorban védekezésben kell többet nyújtanom, ez pedig fejben dől el. Ennek semmi köze a taktikához, vagy a labda nélküli játéknál megkövetelt mozgásokhoz. Arról van szó, hogy sokkal agresszívabban kell futballoznom, ez a kulcs. Sokkal keményebben kell beleállnom az egy az egy elleni párharcokba, határozottabban kell támadnom a labdát, erre kell magam fejben átállítanom.

A Grasshoppers játékosaként többször játszott a Servette ellen. Ezek alapján milyen csapathoz szerződött?
Olyan együtteshez, amely a szó klasszikus értelmében játssza a futballt, nem véletlen, hogy minden idényben versenyben van a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekért. Az egymás elleni meccseken mindig a sok passzra és gyors összjátékokra épített, nem az a csapat, amelyik mélyen védekezik, kontrákra játszik, nyomás alatt pedig elrugdossa a labdákat. Sosem volt egyszerű a Servette ellen, mindig küzdelmes, és többnyire sok gólt hozó meccseket játszottunk. Svájcban a csapatok többsége egyébként is a támadófutballra épít, aztán valakinek összejön, más pedig rendre beleszalad a késbe.

Az előző bajnokságban ezüstérmet szerzett a Servette. Most harcban lehet a bajnoki címért?
Az elmúlt két év tapasztalatai alapján mindenképpen. Nyilván egy-két hónap múlva már okosabbak leszünk, néhány meccs után már pontosabb képet kapunk arról, hogy milyen célokért küzdhetünk a mostani idényben. Az ezüstérem után viszont mi más lehetne az álmunk, mint az arany? Emellett természetesen a Svájci Kupában is szeretnénk minél tovább menetelni, szerencsére erre minden esélyünk megvan, úgyhogy pozitív érzésekkel várom a következő hónapokat.

Mekkora fejlődési lehetőséget jelent a csütörtök-vasárnap ritmus?
Ahogy említettem, ez nagyon hiányzott az utóbbi két évben. Ilyesmit eddig csak akkor éltem át, amikor a Fehérvárral az Európa-liga-selejtezőjében játszottunk, de az EL-csoportkör azért más kávéház. Örülök, hogy lehetőségem nyílik belekóstolni ebbe a ritmusba, de ahogy korábban említettem, senki sem adja ingyen a lehetőséget. Nem várhatom el, hogy azonnal a kezdőcsapatba állítsanak, de kész vagyok megharcolni a helyemért. Már nagyon ki vagyok éhezve a meccsekre és az edzésekre, az utóbbi két hónap után talán még sosem voltam ennyire motivált.

Bár Zürich német, Genf pedig francia nyelvterületet, mennyiben könnyíti meg a beilleszkedést, hogy ismeri az országot és a bajnokságot? 
A beilleszkedés szerencsére egyik korábbi csapatomnál sem jelentett nehézséget, bízom benne, hogy most is hamar megtalálom a helyem. Nyilván az lenne a legszerencsésebb, ha a játékom beszélne helyettem, ha jó teljesítményt nyújtok, vélhetően a társak is hamarabb elfogadnak. 

Gondolom, nem mindegy, hogy az Európa-bajnokság előtti idényben hol és hogyan futballozik a játékos…
Ez sokat számít, pláne azok után, hogy szerencsére az utóbbi időben a magyar válogatottban is sikerült egyet előre lépni. Marco Rossinál egyre több lehetőséget kaptam, úgy érzem, a szövetségi kapitány egyre inkább bízik bennem, nem véletlen, hogy vele is beszéltem a szerződés aláírása előtt. Nagyon jólesett, hogy nyáron folyamatosan érdeklődött a helyzetemről, vélhetően neki is fontos volt, hogy a válogatott szeptemberi összetartása előtt csapatot találjak magamnak. Az elmúlt két idény is fontos volt, de az Európa-bajnokságot megelőző hónapok különösen meghatározóak – tényleg nem véletlen, hogy még sosem voltam ennyire motivált.

A SVÁJCI BAJNOKSÁG ÁLLÁSA