Az NBA-sztár őszinte vallomása: Nem volt békém

Kevin Love, az NBA sztárja 2018 márciusában fedte fel, hogy depresszióval és szorongással küzd, beleértve a pánikrohamokat is. Hosszú ideig az a szabály érvényesült: hallgass, szorítsd össze a fogad, tűrj. A sport olyan terület volt, ahol az erőt mérték, nem a sebezhetőséget. Az edzésen azt tanulták meg, hogyan ess el és állj fel, de azt nem, hogyan ismerd be, hogy nehéz. Ma azonban egyre többen értik, hogy mentális stabilitás nélkül nincsenek eredmények. Mert amit a közönség lát, az érmek, tapsok és trófeák. Amit nem lát, az az álmatlanság, a szorongás, a kétségek, a nyomás és a kudarctól való félelem.

A modern sport professzionalizálódása, és kommercializálódása miatt egy kegyelmet nem tűrő szakmává alakul. A sportoló ma már nem csupán versenyző. Ő egy márka, példakép, marketingtermék és a nemzeti büszkeség hordozója. Minden edzés, sérülés és kudarc reflektorfénybe kerül. Ilyen körülmények között a stressz állandó. És ha nem ismerik fel időben, súlyos problémává fajul. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a csúcs sportolók 35%-a karrierje során depressziós epizódot, szorongást vagy súlyos érzelmi összeomlást él át. A skandináv országokból származó kutatások azt mutatják, hogy sérülés után a sportolóknál a depresszió kockázata akár 70%-kal is megnő. A fizikai problémákkal ellentétben ezek a pszichológiai problémák gyakran láthatatlanok, és nem is ismerik el őket. Mert egy sportoló könnyebben beismeri, hogy izomszakadása van, mint azt, hogy pánikrohama. Pedig valójában mindkét sérülés egyformán súlyos.

A világ legnagyobb bajnokai közül ma sokan a mentális egészség leghangosabb szószólói. Osaka Naomi teniszező visszalépett a Roland Garrostól, mert nem bírta tovább a nyilvánosság nyomását. Michael Phelps úszó nyíltan beszél a depresszióról és az öngyilkossági gondolatokról, amelyek a riói olimpia után kísérték. DeMar DeRozan kosárlabdázó bevallotta, hogy sokáig hallgatott a depressziójáról, mert félt, hogy gyengének tűnik. Ami összeköti őket, az nem a probléma, hanem a bátorság. Mert beismerni, hogy mentálisan kimerült vagy egy olyan világban, amely tévedhetetlenséget vár el, ez talán a legnehezebb sportteljesítmény mind közül. Ebben az értelemben a régió sportolói is kezdik megváltoztatni a narratívát.

Az elmúlt években az elit klubok, mint a Bayern München, a Real Madrid és a Denver Nuggets állandó sportpszichológusokat alkalmaztak a szakmai stáb részeként. Ez nem luxus, hanem megelőzés. A szakértők szerint az a sportoló, aki megtanulja felismerni a stresszt, kezelni a nyomást és a kudarcot, sokkal hosszabb és egészségesebb karriert fut be. Mert nincs olyan izom, amely kompenzálni tudná a felgyülemlett stresszt. Ezért egyre gyakrabban ragaszkodnak a holisztikus megközelítéshez, a fizikai, érzelmi és mentális egészségnek együtt kell járnia. Pontosan itt rejlik a változás kulcsa: az edzők, szülők és klubok oktatásában, hogy megértsék, a mentális kondíció ugyanolyan fontos, mint a fizikai.

A legnagyobb áttörés azoktól jön, akik mernek beszélni. Amikor egy sportoló nyilvánosan beismeri, hogy nehéz neki, nem veszít tiszteletet. Épp ellenkezőleg, elnyeri azt. Az ilyen példák segítenek a fiataloknak megérteni, hogy a bajnokoknak is vannak rossz napjaik, hogy rendben van segítséget kérni, és hogy a gyengeséget nem érmekkel mérik. Mert a sport lényegében soha nem csak a győzelemről szólt. A küzdelemről szólt.