Először rendeznek Svájcban női labdarúgó Európa-bajnokságot

A női futball egyre jelentősebb szerepet tölt be Európa-szerte, olyannyira, hogy Aleksander Ceferin, a kontinens futballszövetségének (UEFA) elnöke a közelmúltban jelezte, az UEFA a különböző bevételekből és saját tartalékaiból kész egymilliárd eurót befektetni a női labdarúgásba. Mindettől függetlenül korábban is egyre nagyobb mértékben fejlődött a szakág, amelynek következtében az erőviszonyok is kiegyenlítődtek. A mostani Eb előtt a csúcstartó, nyolcszoros aranyérmes Németország mellett a 2023-ban világbajnok Spanyolország és a címvédő Anglia is esélyes a végső győzelemre, továbbá az előző kontinenstorna két elődöntőse, Franciaország és Svédország is beleszólhat a végjátékba.

Az UEFA végrehajtó bizottsága 2023 áprilisában nevezte meg házigazdának az alpesi országot, amely a francia, a lengyel, valamint a dán-finn-norvég-svéd közös pályázatot előzte meg. A tizenhat csapatos kontinenstorna mérkőzéseit nyolc helyszínen – Bázel, Bern, Genf, Luzern, Sion, St. Gallen, Thun és Zürich – rendezik meg, a 31 mérkőzésre összesen hétszázezer jegyet bocsátottak áruba.

A magyar válogatott ezúttal sem jutott ki a tornára, de így is lesznek magyar résztvevők, mivel Kulcsár Katalin tagja a tizenhárom fős játékvezetői, míg Vad Anita a huszonhat fős asszisztensi keretnek, Bognár Tamás pedig videóbíróként tevékenykedik. Ráadásul mindhárman rögtön kiemelt feladatot kaptak, ugyanis valamennyien bíráskodnak a szerdai, Izland-Finnország nyitómérkőzésen.

A csoportmeccseket követően a négy négycsapatos csoportból az első két-két helyezett jut a negyeddöntőbe. A finálét július 27-én, a bázeli St. Jakob Parkban rendezik.

A-csoport: Finnország, Izland, Norvégia, Svájc
B-csoport: Belgium, Olaszország, Portugália, Spanyolország
C-csoport: Dánia, Lengyelország, Németország, Svédország
D-csoport: Anglia, Franciaország, Hollandia, Wales

Németország 8 (1989, 1991, 1995, 1997, 2001, 2005, 2009, 2013)
Norvégia 2 (1987, 1993)
Svédország (1984)
Hollandia (2017)
Anglia (2022)