)
)
Havertz imádja a labdarúgás, a meccseken megtesz mindent, hogy a csapata nyerjen, ő pedig a lehető legjobban teljesítsen, de azért nemcsak a játékból és a munkából áll az élete, a foci nem minden számára. A vonzalma az állatokhoz, különösen a szamarakhoz, már kisgyermekkorától megvan.
„Nem a foci a legfontosabb az életemben, vannak dolgok, amik százszor lényegesebbek a számomra. Nem könnyű ezt kimondani, és az emberek nem is szeretik hallani, de ez az igazság" – mondta a Csacsi becenevű középpályás. „Nem a pályán kaptam a nevem. Gyerekkorom óta különleges kapcsolatom van a szamarakkal. Nagyon nyugodt állatok, és egy kicsit mintha az én személyiségemet képviselnék, mert én is ilyen természetű vagyok. Mindig is imádtam őket. Ha kikaptunk, csak kimentem hozzájuk a menhelyre. Közöttük mindig feltöltődök, békességgel tölt el."
Gyerekkorában volt egy plüss szamara Havertznek, majd, amikor 18 éves lett, kapott három igazit: a szülei örökbe fogadták neki egy Aachenhez közeli menhelyen.
)
)
)
)
)
)
)
)
)