Szilágyi Áron: Nagyon örülök annak, hogy ennyien kíváncsiak ránk, vívókra

Hogy mennek az edzések az Európa-bajnokság óta? Tartja a szintet, esetleg emeli, hiszen mégiscsak egy világbajnokságról van szó?

Szerintem sikerült még egy picit előrelépni az Eb-hez képest, márcsak azért is, mert a rehabomban tudtam előre haladni. Egyre erősebb vagyok fizikailag, jobb formába tudtam kerülni, vívás az volt bőven ebben az elmúlt három hétben. Úgyhogy bizakodva várom a világbajnokságot, tudva azt, hogy milyen adott napi formát fogok ki, hogy tudom aznap összerakni a saját mozgásomat, finomkoordinációmat, milyen lesz a reakcióidőm, milyenek lesznek majd a gondolatok.

Talán ezzel kellett volna kezdenem, mostmár százszázalékos állapotban van? Minden rendben?

Még a bokámban, a bokaízületemben van egy kis gyulladás, amivel küzdök. A napi szintű kezelést, edzések előtt rögzítést igényel, de nagyon bízom benne, hogy ez nem fog hátráltatni a világbajnokságon.

Mivel csupán egy hónapja volt, támpont az Európa-bajnokság vagy azt ilyenkor törli az ember?

Annyiban merítkezem az Eb egyéni ezüstéremből főleg, hogy sikerült magamnak bizonyítanom, hogy műtétem után ugyanúgy, ha jó napot fogok ki, akkor eljuthatok akár egy Európa-bajnoki döntőbe is. Meg tudok verni olyan erős ellenfeleket, akik ott vannak a világranglista élmezőnyében, akik idén már bizonyítottak, és ez magabiztosságot ad a világbajnokságra is. Nem tartok attól, hogy lehetetlen küldetés, mondjuk egy egyéni érmet megszerezni, igenis kitűzhetem ezt magamnak akár célként, és így is utazok ki.

És mennyire lehet támpont az előző világbajnokság maga? Mentálisan talán máshogy készül kicsit az ember egy Európa-bajnokságra, mint egy vb-re?

A milánói világbajnokság két éve volt. Azóta rendeztek egy olimpiát, engem megműtöttek, lement két teljes szezon. Nagyon sok minden történt azóta, hogy én ahhoz visszanyúljak. De az biztos, hogy nagyon szép emlék, főleg a csapattal megnyert világbajnoki döntő, az aranyérem. Motiváció szintjén ott van. A csapattal megélt sikerek éhessé tesznek a következő versenyeken is, így a mostani vb-n is. De ez egy új verseny lesz, átalakult mezőnnyel, picit más csapattal, mint ahogy ott versenyeztünk. Ennek így is kell nekifutni.

A csapatra rá is akartam kérdezni. Ilyenkor van önökben egy kis alkalmazkodás? Egy ember csere az Európa-bajnoksághoz képest, kicsit másképpen lesznek a dolgok, mi változik ilyenkor?

A pozíciók, hogy kinek, hol van a helye az asszóban, az fontos, az számít. Azzal, hogy most Gémesi Csanád visszakerült a csapatba, helyet cseréltek Szatmári Andrissal, az azt jelenti, hogy ő fog az egyes, befejező pozícióban vívni, visszakapja a régi helyét. Rabb Krisztián marad a befejező pozícióban, én pedig megöröklöm Szatmári Andris második befejező pozíciós helyét. Tulajdonképpen ez tőlem vár némi adaptációt, hiszen Kiki egész szezonban befejezett, Csanád világéletében, 10 éve az egyes pozícióban vív a csapatban. Nekem kell egy kicsit alkalmazkodnom, de én azt hiszem menni fog. Alapvetően vívni kell. Meg kell teremtenem azt az előnyt, ami után Kiki be tudja fejezni majd a mérkőzéseket. Most ez a feladatom, erre kell koncentrálnom.

Erre külön mentálisan készül valahogy? 

Videóelemzéseket csináltunk, én magamnak is. Úgy nézegettem ezeket az asszókat, hogy nekem majd milyen sorrendben kell vívni az ellenfelekkel. Mikor, kivel kell megküzdenem. Mi lehet egy-egy szituációnak a nehézsége, milyen az, amikor gyorsan jönnek egymás után az asszók, milyen egy utolsó előtti befejezés? Tehát igen, gondolok erre.

És ha már mentális tényezők és felkészülés, mégiscsak néhány napra vagyunk a világbajnokságtól. Ilyenkor nyilván teljes mértékben a feladatra fókuszálnak a versenyzők minden egyes edzésen. Mennyire zavaró önöknek az, hogy van egy ilyen sajtónyilvános edzés, hogy nemcsak maguk között vannak, hanem olyan emberek is nézik a tréninget, akiknek alapesetben nincs itt a helyük?

Ha így nézzük, akkor ez az edzés hasonlít a legjobban a világbajnoksághoz, és majd az ottani versenyhez. Aki ezt nem bírja, az nem tudom, hogy milyen reménnyel vág neki a vb-nek. Ez az élsportolói létnek a teljesen természetes eleme, hogy itt vannak az újságírók, fotósok, operatőrök. Nagyon örülök annak, hogy ennyien kíváncsiak ránk, vívókra. Nem mindig volt ez így. Engem nem különösebben zavart, sőt motivált is picit, hogy más körülmények között edzettünk, nem a Vasas vívótermében nyugodt, csendes környezetben vívjuk le a koncentrált asszónkat, mert az kicsit laboratóriumi vívás. Ez jobban hasonlít a valósághoz.