Marco Rossi: Újra megtaláltuk a megfelelő csapatszellemet, fontos, hogy ez a jövőben is megmaradjon!

Alakulhat úgy a jövő csütörtöki játéknap, hogy már akkor eldől a magyar válogatott sorsa. Mennyire bízik abban, hogy az írek elleni záró mérkőzésre már bihztos pótselejtezősként lép pályára a csapat?
A képlet, ugyebár, egyszerű: ha mi nyerünk Örményországban, és Portugália idegenben legyőzi Írországot, megvan a második hely – felelte a Sportal kérdésére Marco Rossi. -  Nyilván ez lenne a legkedvezőbb helyzet számunkra, de előzetesen felesleges azt taglalni, hogy mi lesz, ha… A pályán kell bizonyítunk, el kell hoznunk a három pontot Jerevánból, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Kicsit sűrű lesz a jövő hét…
Fogalmazhatunk így is. Hétfőn találkozunk Telkiben, kedden már indulunk Jerevánba, hiszen jelentős az időeltolódás, csütörtökön játszunk, aztán vasárnap délután ismét. Kevés idő jut az érdemi munkára sajnos. Ettől függetlenül minden erőnkkel azon leszünk, hogy győzzünk az első meccsen. Azt ugyanakkor tudjuk, hogy nehéz lesz, kiváltképp úgy, hogy Örményországban kellene nyernünk az örmények ellen. Már bizonyították, hogy olyan csapatot alkotnak, amelyet egyáltalán nem könnyű legyőzni. Nekünk is meggyűlt a bajunk velük, ahogyan az íreknek is. Portugáliának nem okozott gondot, hogy nyerjen Jerevánban, de ezt betudhatjuk annak is, hogy az örmények minden bizonnyal meg voltak illetődve a világsztárok ellen. Ellenünk nem lesznek, már csak azért sem, mert még nekik is van esélyük arra, hogy elérjék a csoport második helyét. Mi soha senkit nem becsültünk le, talán mondanom sem kell, hogy most sem tesszük – a riválist maximálisan tisztelve készülünk az előttünk álló feladatra.

Ami a kapusokat illeti, kellemes helyzetben van, hiszen amíg korábban Dibusz Dénes megannyiszor bizonyított, a legutóbbi három mérkőzésen Tóth Balázs is maradéktalanul meghálálta a bizalmat…
A közelmúltban többször is nagy figyelem irányult arra, melyik kapust választom. Korábban az volt a kérdés, hogy Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes védjen, sokszor úgy tűnt, mintha ez lenne az egyetlen vitatéma a válogatott körül… Azt azért nem árt tudni, hogy számos szempontot veszünk figyelembe, mielőtt bármiben döntünk. Való igaz, a kapusoknál a bőség zavarával küzdünk, de számomra jelen pillanatban világos a helyzet, nincs sok kérdőjel azzal kapcsolatban, ki védjen Örményország ellen. S hogy ki áll majd a kapuban? Majd Jerevánban meglátják…

Két újoncnak küldött meghívót: mivel érdemelte ki Bárány Donát és Redzic Damir a bizalmat?
Bárány megtestesíti azt a harci szellemet, azt a mentalitást, amit mindig látni szeretnénk a pályán a játékosoktól. Amellett, hogy minden labdáért megharcol, és soha nem adja fel, további érvek is szóltak a meghívása mellett. Redzic technikai adottságai kiválóak, ballábasként a jobb szélen játszik, könnyen odaér az ellenfél tizenhatosa elé, folyton keresi a kapura lövés lehetőségét, hat góljával előkelő helyen áll a góllövőlistán. Ami a többiekre vonatkozik: azért maradtunk a megszokott keretnél, mert szeptember óta azt látom, hogy újra megtaláltuk a kompakt játékunkat és a megfelelő csapatszellemet. Nagyon fontos, hogy ez a jövőben is megmaradjon!

Mennyire számít más örmény válogatottra, mint amilyet októberben Pesten látott?
Azt gondolom, más taktikával készülnek ellenünk. Arra számítunk, hogy magasabban presszionálnak, megpróbálják megzavarni a mélységi védekezésünket a letámadásukkal. Erre azonban fel leszünk készülve, amiként arra is, hogy a megfelelő válaszlépéseket megtegyük. Papíron jobbak vagyunk, de egy másodpercig nem feledhetjük, hogy egy futballmérkőzés mindig a pályán dől el – nekünk ott kell ismét bizonyítanunk, hogy valóban a miénk az erősebb csapat.