Nemzeti ügy: ki pótolja Vargát és Sallait? Még Böde visszatérése mellett is szólnak érvek!

„Vargát és Sallait nehéz nélkülözni, egyszerre pedig különösen, mert ez a két nemzetközi szintű csatárunk van” – fogalmazott Marco Rossi még a legutóbbi tétmeccs, a Portugália elleni 3–2-es vereség után.

A szövetségi kapitány akkor már tisztában volt azzal, hogy a második sárga lapját begyűjtő Varga Barnabásra nem számíthat a soron következő világbajnoki selejtezőn, de abban még reménykedhetett, hogy az első játéknapon, az Írország elleni 2–2-ra végződő találkozón kiállított, emiatt a portugálok elleni budapesti csatáról automatikusan lemaradó Sallai Roland megússza egymeccses eltiltással.

Azóta kiderült, nem úszta meg: a büntetés két mérkőzésre szól, így a Galatasaray játékosa is lemarad az örmények elleni összecsapásról.

Marco Rossi szavaival élve: a két nemzetközi szintű csatárunk kénytelen kihagyni a létfontosságúvá vált ütközetet. Nem csoda, hogy napok óta azt találgatja boldog-boldogtalan, ki helyettesítheti a 25 válogatott fellépésén 11 gólt és három gólpasszt jegyző támadót, valamint a címeres mezt eddig 61-szer magára öltő, 15 gólnál és 11 asszisztnál tartó szélsőt.

Ha Sallai csak egy meccset kapott volna, nem kizárható, hogy a szövetségi kapitány őt tolja fel Varga helyére. Merthogy volt már rá példa, nem is egyszer, hogy afféle hamis kilencesként vetette be, és bizonyított abban a pozícióban is: a Transfermarkt adattára arról árulkodik, hogy a nemzeti együttesben négy gólt szerzett középcsatárként. Fájdalom, Marco Rossi ezzel a lehetőséggel nem kalkulálhat október 11-én…

A portugálok ellen Nagy Zsolt pótolta a szélen Sallait, valószínűsíthető, hogy az örmények ellen is neki szavaz bizalmat a szakmai stáb. A kérdés innentől fogva „csak” az, ki veszi át Varga helyét?

Adja magát, hogy az egyik favorit Tóth Barna. A Paks támadója legutóbb újoncként kapott meghívót, mi több, az írek ellen debütált is, éppen Varga helyett állt be a 80. percben. Mellette szól, hogy a felívelt labdák többségét ő is megtartja, megjátssza, a helyzeteit jó arányban használja ki. Ebben az idényben 12 tétmérkőzésen jutott szóhoz a klubjában, négy gól és öt gólpassz áll a neve mellett – ajánlólevélnek nem rossz. Arról nem szólva, hogy legközelebb már nem „zöldfülűként” érkezik Telkibe, az előző összetartáson szerzett tapasztalatainak nagy hasznát veheti.

Az augusztus 26-i kerethirdetéskor Vargáén, Sallaién és Tóthén kívül Gruber Zsombor, Lukács Dániel és Molnár Rajmund neve hangzott még el a támadók között, feltehetőleg nem lesz ez másként jövő hét elején sem, amikor Marco Rossi már azokat nevezi meg, akikre a két októberi selejtezőn számít. Lukács és Gruber a portugálok ellen is beszállhatott, utóbbi ráadásul remek formának örvend, hat találattal vezeti a góllövőlistát, múlt pénteken a Diósgyőr ellen duplázott úgy, hogy a második félidőre cserélte be Robbie Keane.

Más kérdés, hogy Gruber nem klasszikus center, a szélről indulva, vagy a kétcsatáros játékban jelenthet nagy veszélyt az ellenfél kapujára. Lukács már inkább középcsatár, de a felépítése, és ebből következően a játékstílusa nemigen hasonlítható Vargáéhoz és Tóthéhoz, nem várható el tőle, hogy a légi párbajokat olyan hatékonyan vívja meg, mint a két Barna(bás). A válogatottban 29 évesen bemutatkozó Lukácsnak más erősségei vannak – ki tudja, talán az örmények ellen lesz is lehetősége kamatoztatni azokat.

A 2025–2026-os évadnak még az MTK játékosaként nekivágó Molnár Rajmund már a Pogon Szczecin labdarúgójaként jelentkezhet be a telki edzőközpont recepcióján. A szeptemberi eleji összetartásra ő is újoncként érkezett, a debütálása még várat magára. Megtörténhet, hogy már nem sokáig: azok után, hogy az MTK-ban öt gólt lőtt öt meccs alatt, vasárnap Lengyelországban is „beköszönt”. Nem is akárhogy: parádés mozdulattal, ollózva talált be! Nem mellesleg: a tudósítások szerint középcsatárként. Ugyanakkor rá is igaz, ami Lukácsra: az ívelgetős játékot nem neki találták ki. A gyors, kispasszos játékot viszont igen – meglehet, az örményeket pont ezzel lehet zavarba hozni…

Apró szépséghiba, hogy válogatott szinten a Tóth, Lukács, Gruber, Molnár négyes nagyon kevés nemzetközi rutinnal rendelkezik, de ha valamikor ez nem számít, akkor – és ezzel még véletlenül sem áll szándékunkban megbántani az Írország legyőzésével nekünk amúgy is nagy szívességet tevő Örményországot – az a következő meccs.

Tekintve, hogy Vargával és Sallaival az október 14-i, portugáliai mérkőzésen már kalkulálhat a szövetségi kapitány, borítékolható, hogy nem hív be a megszokottnál sokkal több támadót. Nézzük, kik reménykedhetnek még abban, hogy helyet kapnak a keretben, hovatovább esetleg a kezdő tizenegyben Örményország ellen.

Szóba jöhet két korábbi kerettag, Csoboth Kevin és Gazdag Dániel, előbbi nemrég került kölcsönbe a svájci St. Gallentől a török Genclerbirligibe, azóta kétszer csereként lépett pályára, utóbbi az április klubváltását követően mintha kissé nehezen illeszkedett volna be a Columbus Crew-ba, de az elmúlt hetekben már a Philadelphia Unionban látott remek formáját mutatja, a gólokkal és a gólpasszokkal sem marad adós. Ja, és a hamis kilences szerepköre sem ismeretlen neki…

Szabó Levente szintén volt már kerettag, mi több, kétszeres válogatottnak vallhatja magát. Először 2024. november 16-án, Hollandia ellen ölthette magára a nemzeti mezt, másodjára ez év március 20-án, Törökország ellen. A legutóbbi két összetartásra nem küldtek neki meghívót, de benne van a pakliban, hogy az előttünk állóra megint kap. Annál is inkább, mert a Bundesliga 2.-es Braunschweig kötelékébe tartozó támadó a maga 196 centiméterével okozhat – légi – veszélyt az örmény kapu előtt. Azt nem lehet mondani, hogy nincs játékban, de sajnos azt sem, hogy alapember a csapatában: az eddigi hat bajnokin rendre játszott, ám csak csereként. Ettől még nyilván ő lenne a világ legboldogabb futballistája, ha, mondjuk, Örményország ellen csereként beállva szerezne győztes gólt…

Hogy van-e még név a tarsolyunkban?

Van, bizony!

Például Bárány Donát! A Debrecen 25 éves támadója még nem volt kerettag, de ez nem zárja ki, hogy a (közel)jövőben nem is lehet. Kiváló idényt zárt májusban, 13 góllal a góllövőlista második helyén végzett Böde Dániel mögött, és a mostani szezont sem indította rosszul: három gólnál tart, a harmadikat éppen vasárnap fejelte a Kisvárda ellen – külön öröm számára, hogy három pontot ért. Igazi küzdő, nem kíméli sem magát, sem az ellenfelet, érzi a kaput, és még a labdával is jó viszonyban van. Másként fogalmazva: akár Bárány is nyerő húzás lehetne azon a meccsen, amelyen mindenáron győzni kell.

Hogy Marco Rossi – a nemzetisport.hu beszámolója szerint – szombaton Pozsonyban járt, azért érdemel említést, mert nem turistaként bukkant fel, hanem azért, hogy a Slovan elleni rangadón nézze meg a DAC-ot erősítő Redzic Damirt, aki addig öt mérkőzésen négy góllal segítette a dunaszerdahelyi csapatot (azt a csapatot, amelyet a Honvéddal 2017-ben bajnoki címet nyerő szövetségi kapitány a 2017–2018-as évadban a szlovák bajnokság harmadik helyéig vezetett). A támadó neve ne tévesszen meg senkit, édesanyja magyar, édesapja bosnyák, ő Pécsett született 2003. március 23-án. Azok után, hogy Harkányban elkezdett focizni, Kozármislenyben, a PMFC-ben, majd a Ferencvárosban pallérozódott, az Üllői úton lett NB I-es futballista, miközben szerepelt a magyar korosztályos válogatottakban is. Vagyis semmi akadálya annak, hogy a soroksári „kitérővel” 2023 nyarán a DAC-hoz kerülő, mostanra egyértelműen kulcsemberré váló Redzicet is számításba vegye Marco Rossi – már ha úgy gondolja, helye van a keretben.

És a nagy „durranás” maradt a végére.

Igen, Böde Dániel.

Ezen a ponton érdemes felidézni, a paksi klubikon kapcsán hogyan nyilatkozott a „Mister” három hónapja a molcsapat.hu oldalnak.

Tiszta sor.

És mégis ott bujkál az emberben a kisördög…

Vitathatatlan, a 39. életévét október 24-én betöltő Böde a topcsapatok ellen már aligha tudná a hátára venni a válogatottat, de október 11-én nem Portugália, Spanyolország vagy Hollandia lesz az ellenfél, hanem Örményország. Mi is a legnagyobb tisztelet mellett mondjuk, hogy amit Böde tud, az a világranglista 103. helyén álló együttessel szemben aranyat érhet. És még nem is kezdőként, hanem, mint Pakson, csereként beállva, egy addigra már gyaníthatóan elfáradó védelemmel szemben. Ismerve a 25-szörös válogatott, a címeres mezt legutóbb 2018. november 15-én felhúzó Böde hozzáállását, gyalog is elindulna szűkebb pátriájából, Madocsáról Telkibe, ha hívnák – és talán jól is jönne, ha ne adj’ isten, az örmények elleni találkozó utolsó harmadában nem úgy állnánk, ahogy szeretnénk…

Apropó, a hétvégén a Paks a Puskás Akadémiát fogadja. Noha Marco Rossi programját nem ismerjük, jó esélyt látunk arra, hogy a szombat estét a Fehérvári úti stadionban tölti. Már csak azért is, hogy személyesen győződjön meg arról, ismét megérdemli-e a meghívót Osváth Attila, Tóth Barna, illetve Szappanos Péter, Lukács Dániel és Nagy Zsolt. A látogatásnak lehet még egy előnye: a felcsúti védelem tagja a 21 évesen már 26 válogatottságot maga mögött tudó Georgij Harutyunjan, ennélfogva a szövetségi kapitány azzal is szembesülhet, mire megy Tóth az egyik legjobb örmény hátvéd ellen.

Vagy mire megy Böde az egyik legjobb örmény hátvéd ellen…