Pünkösdi királyság: a mindent eldöntő csatát megnyerő Veszprém lett a bajnok!

A Veszprém huszonkilencedszer vagy a Szeged hatodszor?

Ez volt a kérdés.

Egy teljes és kimerítő idény végén egy meccs, egyetlenegy meccs volt hivatott arról dönteni, hogy melyik csapat nyeri meg a bajnokságot. A két nyert mérkőzésig tartó finálé első felvonása a bakonyiak, a második a csongrádiak sikerét hozta – a mindent eldöntő csata pünkösdvasárnapra maradt.

Túlzás lenne azt állítani, hogy hazai oldalon a hurráoptimizmus volt az úr a kezdés előtt, a csarnokot lassacskán megtöltő drukkerek zöme sokáig csendben figyelte a bemelegítést – jó ideig csak a szegedieket lehetett hallani. Az arra illetékes fel is tekerte a hangerőt, hogy inkább a zenétől legyen zajos az aréna, ne a vendégszurkolóktól…

A jegyzőkönyvből kiderült, Xavi Pascual változtatott a szerdán Szegeden bevetett kereten: a Veszprémtől, sőt a kézilabdától is búcsúzó Aron Pálmarsson helyére a szintén távozó Mikita Vailupaut nevezte be. Az „Építők” tábora először a csapaton bemutatásánál adott életjelet magáról, előbb – ha nem is fülsüketítő módon, csupán a miheztartás végett… – kifütyülte az ellenfelet, hogy aztán már a szokott lelkesedéssel fogadja saját játékosait.

A hangulatot csak fokozta volna, ha Koszorotov első lövése nem megy fölé, de a Szeged is elkapkodta az első támadását. Descat ziccerét Mikler védte, majd azt is reklamálta, hogy a francia szélső a fejét találta el, a játékvezetők azonban másként látták. Sostaric két gólra váltott büntetője közé egy Koszorotov-gól „ékelődött be”, de Mackovsek jóvoltából az ötödik perc elején már kettővel vezettek a látogatók (1–3). Persze tudjuk, kézilabdában a két gól nem előny – a hetedik percben már 4–3 volt a Veszprémnek!

Röd egyenlítése után Cindric harcolt ki emberelőnyt, Fabregas pedig ismét a hazaiakat juttatta vezetéshez. A feszültségről csak annyit, hogy a gólja után taszajtott is egyet Kalarason, mondván ő is lökött egyet rajta lövés közben… Corrales fogta Bodó bombáját, Casado és Descat kísérletét viszont nem tudta hárítani Mikler, tíz perc elteltével hárommal megugrott a házigazda (7–4)!

Két perc múltán már 9–5 állt az eredményjelzőn, Michael Apelgren ki is kérte első idejét. Nem csoda, a Veszprém jobban játszott, mint Szegeden, és láthatóan jobban is akart, meglehet, a légiósok is átérezték, hogy egy magyar bajnoki finálét nem ildomos elveszíteni a legfőbb rivális ellen… Akartak, naná, hogy akartak a Tisza-partiak is, miközben Remili betalált az egyik oldalon, a másikon Bánhidi lőtt gyorsan két gólt, hovatovább Röd és Toto találatával már csak egy volt a különbség (10–9). A brazil beálló gólja után Mackovsek a földön maradt, a bírók tovább engedték a játékot, mire Toto letarolta Fabregast, járt is érte a két perc. A remek napot kifogó Remeli meg azon nyomban büntetett: 11–9!

Mackovsek gyönyörű góllal bizonyította, hogy nehéz szög nem létezik, Mikler meg azt, hogy egy világklasszis, nevezetesen Fabregas ziccerét is lehet védeni. Bánhidi egyenlített, Koszorotov megint a Veszprémnek szerzett előnyt, Mackovsek egyenlített. Margucot is leküldték a játékvezetők, Garciandia révén már újra a Szeged vezetett (23. perc, 12–13). A spanyol a saját kapuja előteréből is gólt dobhatott volna, de centikkel az üres kapu mellé lőtt, és ez meg is bosszulta magát: Fabregas és Vailupau gólja után már 14–13 virított a táblán.

Mi meg nem győztük kapkodni a fejünket, hogy mi van itt?!

Az sem volt semmi, ahogy Descat gólra váltotta Vailupau passzát, majd a fehérorosz szélső volt ismét eredményes (16–14). Casado meg kicsit hergelte a Garciandia kiállítása miatt emberhátrányba kerülő szegedieket… Sostaric nem tudott túljárni Corrales eszén, amíg a horvát azt reklamálta, hogy ziccerben meglökték, Fabregas a saját kilenceséről lőtt mesterien az üres kapuba (17–14). Toto hozta közelebb a vendégeket, a Veszprémnek fél perce maradt arra, hogy a szünetig háromra növelje a differenciát, de a Cindricen kifogó, a kilencedik védését jegyző Mikler gondoskodott arról, hogy „csak” kettő legyen közte (17–15).

Hogy ez mennyire fontos volt, rögtön a második játékrész elején bebizonyosodott: Röd és Bodó góljával egalizált a Szeged! Fabregas két védő között „lopott el” egy kipattanót, jutalma egy gól lett. Bodó a jobb felső sarokba zúdította a labdát, Corrales ezt követően át is adta a helyét Palasicsnak, de a következő támadás végén ő sem tudta hárítani Sostaric büntetőjét (18–19).

Pechmalbec egyenlíthetett volna, ha nem Mikler áll a kapuban… Kukics a „kékek” 20. gólját jegyezte, de Koszorotov és Pechmalbec sem hibázott (20–20). Mi több, a pirosban játszó hazaiak már megint rózsaszínben látták a világot, amikor Remili és Fabregas gólja után már ők vezettek 22–20-ra.

Az indulatok kezdtek kissé elszabadulni, sőt… Pechmalbec kapott két percet, aztán Bánhidit rángatta a fél Veszprém, de megakadályozni nem tudta abban, hogy gólt lőjön. Bánhidi az amúgy zseniális, de valamelyest arrogáns Remilit kérte számon, ki is alakult egy kisebb csetepaté, a hazai B-közép meg a magyar válogatott egyik legjobbját kezdte el szidni, mire a egy-két szegedi játékos a drukkereknek üzent…

Azért volt játék is, méghozzá döntőhöz méltó! Remili gólja után 25–22-re megugrott az „Építők”, tombolt is a csarnok. Sostaric talán megbánta, hogy korábban az egyik gólja után azt mutogatta, hogy nem hallja a szurkolókat, mert két helyzetet is elpuskázott – tegyük hozzá, a másodiknál Palasics védett hatalmasat.

Descat lerohanás után volt eredményes, Frimmel a kapufát találta el, Koszorotov meg nem ismert lehetetlent, elképesztő lendülettel fejezett be egy támadást, kilenc perccel a vége előtt négyre növelve az előnyt (27–23)! Fabregas önmaga hatodik, csapata 28. gólját lőtte, Palasics pedig hozta a válogatottban megszokott formáját: Frimmel lövését védte szenzációsan!

Remili már 29–23-ra módosította az állást, volt hátra hat perc, a legtöbben alighanem elkönyvelték, hogy ez a győzelem és az azzal járó arany megvan a Veszprémnek. A szegediek nyilván másként gondolták: Frimmel betalált, a Mikler helyére beszálló Thulin fogta Descat lövését, majd Röd is megzörgette a hálót, hogy aztán egy újabb Thulin-bravúrt követően Mackovsek is gólt dobjon (56. perc, 29–26).

Remilivel minden bizonnyal szabálytalankodtak lövés közben, de miután a labda fölé szállt, a Szeged támadhatott. Sostaric hetest és kiállítást brusztolt ki, előbbit értékesítette is. Fabregas attól is Fabregas, hogy akkor villan meg, amikor igazán kell, az 58. perc elején, 29–27-nél kellett! Smárason kettőre csökkentette a különbséget, de Descat két perccel a vége lőtt visszaállította háromra, hogy aztán Casado négyre növelje. Ezzel már tényleg minden eldőlt, még egy gól esett itt is, ott is – a dudaszó felhangzásakor nem maradt más, mint elkönyvelni, hogy a Veszprém 34–31-re nyert és ezzel ismét bajnok lett!

Huszonkilencedszer, ugyebár.

Páratlan teljesítmény, annyi szent.

FÉRFI KÉZILABDA NB I, DÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
One Veszprém HC–OTP Bank-Pick Szeged 34–31 (17–15)
A két nyert meccsig tartó párharc végeredménye: 2–1 a Veszprém javára