Wimbledon történetének 5 legnagyobb meccse

Az All England Club pályái számos fenomenális, drámai végkimenetelű mérkőzésnek adtak már otthont, amelyekre a teniszrajongók szívesen emlékeznek vissza.

A következő listával természetesen nem kötelező egyetérteni, de az biztos, hogy a következő öt mérkőzés ott található a Wimbledonban játszott legemlékezetesebb párharcai között.

A 2008-as Rafael Nadal és Roger Federer közötti döntőt gyakran emlegetik a történelem legnagyobb teniszmeccseként. A 4 óra 48 percig tartó összecsapás igazi eposzi csata volt.

Federer, az akkori "füves király", öt egymást követő wimbledoni címmel (2003-2007) a háta mögött állt ki Nadal, a "salakkirály" ellen, aki első wimbledoni győzelmére hajtott.

Nadal 6:4, 6:4-re nyerte az első két szettet, de Federer két tie-break győzelemmel (6:7, 6:7) visszajött a meccsbe, beleértve a történelem egyik legdrámaibb tie-breakjét (10:8 a negyedik szettben).

Az ötödik szettben, szinte sötétben, Nadal 9:7-re diadalmaskodott, megszakítva Federer 65 meccses győzelmi sorozatát füvön, és az első játékos lett Björn Borg és Rod Laver óta, aki egy évben megnyerte a Roland Garrost és győzött Wimbledonban is.

A kétszer eső miatt megszakított meccset Björn Borg "a legnagyobb teniszmeccsnek, amit valaha láttam" nevezte.

Az 1980-as, a nyugodt Björn Borg és a temperamentumos John McEnroe közötti döntő klasszikus összecsapás, amely meghatározta a 80-as évek rivalizálását. Borg, aki ötödik wimbledoni címére hajtott, 1:6-ra elvesztette az első szettet, de a következő kettőt megnyerte (7:5, 6:3).

A negyedik szett egy legendás, 34 pontos tie-breakben csúcsosodott ki, amelyet "18:16-os háborúként" emlegetnek. McEnroe öt meccslabdát hárított, Borg öt szettlabdát, mielőtt az amerikai 18:16-ra megnyerte a szettet.

Ennek ellenére Borg hidegvérrel 8:6-ra hozta az ötödik szettet, és megvédte címét. A meccsre a kontrasztos stílusok - Borg alapvonali játéka McEnroe szervái és röptéi ellen - és a játék hihetetlen színvonala miatt emlékeznek, különösen a tie-breakre, amely a tenisz egyik legemlékezetesebb pillanata.

Bár nem döntőről van szó, a John Isner és Nicolas Mahut közötti 2010-es wimbledoni első körös meccs a történelem leghosszabb teniszmérkőzése, amely három nap alatt 11 óra 5 percig tartott.

A 6:4, 3:6, 6:7, 7:6, 70:68-as végeredménnyel záruló maraton minden rekordot megdöntött a game-ek számát (183) és az időtartamot tekintve. Maga az ötödik szett 8 óra 11 percig tartott, mivel akkoriban Wimbledonban nem volt tie-break a döntő szettben.

Isner egy kimerítő csata után győzött, amelyben mindkét játékos hihetetlen kitartásról és akaraterőről tett tanúbizonyságot.

A meccs világszerte figyelmet kapott, és 2019-től bevezették a tie-breaket 12:12-nél az ötödik szettben. A mérkőzés az emberi akarat és fizikai kitartás szimbóluma.

A 2009-es Roger Federer és Andy Roddick közötti döntő a Wimbledon történetének egyik legdrámaibb fináléja volt, amely 4 óra 16 percig tartott.

Federer a 2008-as Nadal elleni veresége után rekordot jelentő 15. Grand Slam-címére hajtott, míg Roddick a második wimbledoni győzelméért küzdött. A meccs rendkívül szoros volt, az eredmény 5:7, 7:6, 7:6, 3:6, 16:14 lett.

Andy Roddick, aki mindössze egy bréklabdát vesztett el az egész meccsen, elszalasztotta a győzelem lehetőségét, amikor Federer a 30. game-ben diadalmaskodott az ötödik szettben. A meccsre az érzelmi töltet és a játék magas színvonala miatt emlékeznek, Roddick pedig rekordot döntött a vesztes játékos által megnyert game-ek számában (39).

A 2019-es Novak Djokovics és Roger Federer közötti döntő a Wimbledon történetének leghosszabb fináléja, amely 4 óra 57 percig tartott. A címvédő Djokovics a 37 éves Federerrel csapott össze, aki kilencedik wimbledoni győzelmére hajtott. Az eredmény 7:6, 1:6, 7:6, 4:6, 13:12 lett, a meccset az első, 12:12-nél bevezetett tie-break döntötte el az ötödik szettben.

Federernek két meccslabdája volt az ötödik szettben saját szervájánál, de Djokovics mindkettőt hárította, és 7:3-ra megnyerte a tie-breaket. A meccsre a kiváló ütések és a két játékos kitartása miatt emlékeznek, Federer pedig 70 év után az első játékos lett, aki két meccslabda után veszített el wimbledoni döntőt. Ez volt Federer utolsó wimbledoni döntője is, egy korszak végét jelezve.

A Wimbledon több mint egy torna - színpad eposzi csatáknak, amelyek meghatározzák a teniszt. Az Isner-Mahut maratontól a Nadal-Federer klasszikus összecsapásokig ezek a meccsek a játékosok szellemét, tehetségét és kitartását bizonyítják. Miközben várjuk a Wimbledon 2025-öt, ezek a pillanatok emlékeztetnek minket arra, hogy miért ez a torna a tenisz csúcsa.