Szabó Ottó a szívműtétje után: „Éjjel néha attól félek, hogy reggel már nem ébredek fel…”

Szabó Ottó sokat mesélhetne erről. A Rába ETO korábbi klasszis labdarúgója jókedvűen ment ki áprilisban imádott csapata FTC elleni kupaelődöntőjére. Aztán éjszaka rosszul lett, rohammentő vitte kórházba és életmentő szívműtétet hajtottak végre rajta. Hat hétig volt három különböző egészségügyi intézmény lakója, s most otthon gyógyul. Egyre többet sétál, de a félelem még ott van benne.

Azon az áprilisi napon még makkegészségesnek hitte magát. Úgy van vele az ember hatvanhat esztendősen, persze hogy már fújtat, nagyokat liheg, ha csomagokkal a kézben kell felsétálni a másodikra. De Szabó Ottónak eszébe sem jutott, hogy valami ott belül már nem működik, nagyon nem működik. Amikor az ETO kupaelődöntőt játszott a Ferencvárossal, meghívták a korábbi győri legendákat a meccsre, s persze baráti koccintásra. A találkozó után a második emeleten tartották az összejövetelt, és Szabó Ottó az idősebb csapattársait engedte be maga előtt a liftbe, mondván: ő még jól bírja gyalog. Szinte lazán tette meg a két emeletet, hogy aztán néhány óra múlva élet és halál között legyen.

(A legfrissebb hírek itt)

– Sok emlékezetes Fradi elleni meccsen voltam játékosként és szurkolóként egyaránt – mondta Szabó Ottó.

– De ez a legutóbbi, ez kitörölhetetlen, ezt nehéz lenne elfelejteni. Kikaptunk ugyan, de az a hatezer néző, aki kijött, mégis ünnepelt: a régi sikereket és minket, az öregfiúkat. Amikor este tízkor haza indultam, az járt a fejemben, hogy az élet még milyen szép pillanatokat tartogat a számomra. De a lefekvés után már éreztem, hogy valami baj van, szorított a mellkasom és fél kettőkor azt mondtam az asszonynak: ha nem hívsz mentőt, itt halok meg. A győri kórházba vittek és én próbáltam nyugtatni magam, hogy ez csak egy múló rosszullét, majd kivizsgálnak, felírnak néhány gyógyszer és minden olyan lesz, mint régen. Tévedtem. Az orvosok a szemembe mondták, hogy súlyos, életveszélyes állapotban vagyok, leszakadt a szívbillentyűm és azonnal műteni kell. Dézsi Csaba polgármester úr és a győri orvosok is úgy döntöttek, hogy Budapestre kell szállítani, a Honvéd Kórházba. Jött a műtét, szívbillentyűket cseréltek és én kaptam egy újabb esélyt az életre.

A sikeres operációt követően Balatonfüredre, az Állami Szívkórházba szállították azt a labdarúgót, aki háromszázötven bajnoki mérkőzésen hatvankilenc gólt szerzett a Rába ETO csapatában. Ő volt a villámgyors, sokszor feltartóztathatatlan jobbszélső a Verebes József-féle győri csodacsapatban, amely két aranyat, két ezüstöt és egy bronzérmet nyert a bajnokságban. Szabó Ottó a korához képest valóban tökéletes kondícióban van, nincs rajta súlyfelesleg, kiegyensúlyozott élettel büszkélkedhet, odafigyel magára és az egészségére. És mégis…

– Tulajdonképpen soha nem voltam kórházban, elkerültek a betegségek – folytatta.

– Ezért is volt olyan ez az egész, mint egy rémálom, minden előjel nélkül. Három hetet töltöttem Füreden, s hiába gyönyörű az a város, hiába a Balaton illata – én két hétig nagyon rosszul éreztem magam. Meglátogatott Glázer Robi és Gujdár Sanyi, a többiek rendszeresen hívtak telefonon, s talán ez is segített, hogy valamelyest magamhoz térjek. De az eredményeim nem javultak. Éppen ezért három hét után sem engedtek haza, ehelyett újabb két hetet töltöttem el a győri kórházban. Infúziós és gyógyszeres kezelést kaptam, aztán végre hat hét után otthon aludhattam újra. Bár ez így teljesen nem igaz, mert éjjel néha attól félek, hogy reggel már nem ébredek fel. Ott van bennem, hogy bármikor visszajöhet a rosszullét. De lassan múlik a pánik-érzés, lassan talán megnyugszom. Óvatosan tornázom, s a közeli tó körül sétálok. Bár az életem már soha nem lehet olyan, mint azelőtt. Vigyáznom kell magamra, megannyi gyógyszert kell szednem. Ez van. De még itt vagyok, és ez a legfontosabb a családomnak, az unokámnak. Majd járok ki a meccsekre, ott a pályán majd néhány percre, néhány órára olyan lesz minden, mint régen.