Rutin szívműtéttől lett AIDS-es Wimbledon egyetlen fekete férfi bajnoka

Arthur Ashe a tenisszel hétévesen ismerkedett meg, s tehetsége nagyon hamar kiderült, 1960-ban és 1961-ben már országos bajnok lett a juniorok között. Civilben diplomát szerzett az UCLA egyetemen vállalatirányításból, 1977-ben pedig megnősült, Jeanne Moutoussamy-t vezette oltár elé. A fotográfus lány nem csak feleségként volt a partnere, hanem férjéhez hasonlóan polgárjogi harcosként is aktivizálta magát.

Ashe azonban eleinte még teniszezőként írt történelmet, 1968-ban tagja volt a győztes Davis Kupa-csapatnak. Ugyanebben az évben a US Opent, 1970-ben az Australian Opent nyerte meg, majd a legnagyobb visszhangot kiváltó sikereként Wimbledonban is bajnok lett, a döntőben a címvédő Jimmy Connorst verte.

1980-ban visszavonult, s 1985-ben beválasztották a teniszezők Hírességek Csarnokába – természetesen itt is ő volt az első afro-amerikai.

És valóban. Miután 1973-ban először kapott vízumot a Dél-afrikai Köztársaságba, csak azzal a feltétellel vállalta az indulást az ottani tornán, hogy a nézőtéren fehérek és feketék együtt ülhetnek. Mivel azt tapasztalta, hogy a változások nem haladnak a megfelelő irányban, élére állt az apartheid-rendszer sportolói bojkottjának.

Mi több, 1983-ban a híres fekete énekessel, Harry Belafontéval közösen egy apartheid ellenes alapítványt hoztak létre. 1985-ben a Dél- Afrika washingtoni nagykövetség előtti tüntetés után őrízetbe vették, és 1990-ben az első között volt, aki a több évtizedes börtönbüntetése után kiszabadult karizmatikus fekete dél-afrikai politikussal, Nelson Mandelával találkozhatott.

Addigra viszont más súlyos beteg volt: egy rutin szívműtét közben HIV-pozitív vért kapott. Miután kiderült, hogy megfertőződött, AIDS-es sorstárai megsegítésére egy újabb alapítványt hozott létre, életét ezek után felvilágosító kampányok szervezésének szentelte.

Arthur Ashe-sel az AIDS következtében kapott súlyos tüdőgyulladás végzett 1993. február 6-án, amikor még 50 sem volt. Nagyságát jelzi, hogy előző esztendőben a Sports Illustrated az év sportszemélyiségének választotta, halála után szülővárosában szobrot kapott, Flushing Meadow-ban, az US Open helyszínen pedig a fő stadiont róla nevezték el.