„Ez lebeg mindannyiunk szeme előtt!” – Bolla Bendegúz a vb-részvételről, az extra motivációról és a sikeres idényéről

Minden jó, ha jó vége?
Igen! – vágta rá a Rapid Wien 25 esztendős védője, a nemzeti együttes szerelését eddig 28 mérkőzésen magára öltő Bolla Bendegúz. – A Rapiddal kivívtuk a Konferencialiga-indulás jogát, a válogatottal pedig nyertünk Azerbajdzsánban. Hosszúra nyúlt az idény, de így, hogy eredményesen zárult, jó érzések vannak bennem. Azért némi pihenés rám fér.

Klubcsapatával szót szerint az utolsó pillanatban harcolták ki a nemzetközi kupaszereplést: azok után, hogy a playoff első meccsét három egyre elveszítették a LASK otthonában, a visszavágón a kilencvenötödik percben szerzett góllal győztek három nullára…
Katartikus élmény volt, ezért tényleg megérte a végsőkig küzdeni. Az első mérkőzés után szinte mindenki temetett minket, és el kell ismerni, az a találkozó csúfosan nézett ki. Hazai pályán viszont megmutattuk, hogy van bennünk hit és erő. Ezt egyébként sokszor bizonyítottuk az évben, de a jelek szerint nem elégszer, ugyanis a bajnoki szereplésünk hagyott némi kívánnivalót maga után, csapaton belül már tudjuk is, mi volt ennek az oka. Most már azon vagyunk, hogy a következő idényben ne kövessük el ezt a hibát – ha nem tesszük, sikeres időszak elé nézhetünk. A lényeg az, hogy amikor nagyon kellett, összekaptuk magunkat, mert ez a klub megérdemli, hogy valamelyik a nemzetközi porondon szerepeljen!

Kulcsemberré vált Bécsben, összesen negyvenhat tétmérkőzésen lépett pályára. Egyetért azzal, hogy jó évet zárt?
Igen! Éreztem a bizalmat, igyekeztem is meghálálni, pozitívan gondolok vissza az elmúlt idényre.

Akadt kiemelkedő pillanata az évnek?
Szerencsére több is. Viszonylag friss emlék a Sturm Graz elleni duplám, amire azért is vagyok büszke, mert egyfelől győztes meccsen értem el, másfelől profi pályafutásom során először adatott meg, hogy egy mérkőzésen két gólt lőjek. Ráadásul az első gól nem is volt csúnya… A Trabzon elleni Európa-liga-párharcot is örömmel elevenítem fel, hiszen oda-vissza legyőztük a török csapatot. Az a két találkozó is megmaradt bennem – remélem, a következő szezonban is lesz részem hasonló élményben.

ITT NÉZHETI MEG A TÖRTÉNELMI BOLLA-DUPLÁT:

Egy kérdés erejéig még térjünk vissza a múltra: mi igaz abból, hogy akár a budapesti zöld-fehéreknél is kiköthetett volna?
Tavaly nyáron valóban keresett a Ferencváros, de végül úgy döntöttünk, hogy a Rapidban folytatom.

A válogatott két júniusi felkészülési mérkőzése nem titkoltan azt a célt is szolgálta, hogy teszteljenek egy másik játékrendszert is. Abban a korábbinál több támadófeladat hárul önre – ha nem tévedünk, élvezi ezt a szerepkört.
Valamelyest más, valóban, de nem teljesen idegen nekem, ugyan amikor Svájcban játszottam, többnyire szélsőként számoltak velem. Azt nem merem kijelenteni, hogy az új felállás mindjárt tökéletesen működött, de legalább kipróbáltuk, és láttuk, mi az, ami megy, és mi az, amin még csiszolni kell a világbajnoki selejtezősorozat rajtjáig. A legfontosabb az, hogy mire kezdődnek a vb-selejtezők, megtaláljuk azt a hadrendet, amelyikben a legjobban tudunk futballozni. Az biztos, hogy a Svédország és az Azerbajdzsán elleni mérkőzés egyaránt tanulságos volt. A svédek ellen rengeteg helyzetünk volt, egy-két gólt kellett volna rúgnunk. Nem tettük meg, a sors meg is büntetett minket: a második félidőben kaptunk két bosszantó gólt, meg is törtünk valamelyest. Az egy olyan nap volt, hogy egyszerűen képtelenek voltunk a kapuba találni – ezt az ősszel már nem engedhetjük meg magunknak! A vb-selejtezőkön a topformánkat kell hoznunk, ha maradandót akarunk alkotni.

A svédek elleni vereséggel ötmeccsesre nyúlt a nyeretlenségi szériájuk. Az azerbajdzsáni összecsapás előtt ez mennyire feszélyezte a csapatot?
Nem voltunk befeszülve emiatt, de nyilván az vezérelt bennünket, hogy győzzünk Bakuban. A szóban forgó két mérkőzésen az volt az elsődleges, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból fizikálisan és mentálisan egyaránt, és hogy találjuk meg a legjobban működő csapatot, illetve játékot. Azt mi is éreztük, hogy a Svédország elleni meccs után kicsit olyan volt a hangulat, mintha az azeri találkozón múlna a világbajnoki kijutásunk… Örülünk annak, hogy behúztuk, mi is megkönnyebbültünk, jó úgy elmenni nyaralni, hogy az utolsó meccsedet megnyerted. Mindamellett a helyén kezeljük azt a sikert, tudjuk, hogy ennél csak nehezebb mérkőzések várnak ránk ősszel.

Azoknak a körítésük is más lesz…
Tény, Azerbajdzsánban nem volt pokoli a légkör. Jellemző, hogy a Mistert (Marco Rossi szövetségi kapitányt – a szerk.) nemigen szoktuk hallani, amikor a Puskás Arénában játszunk, holott rendszeresen kiabál, de Bakuban minden szava eljutott hozzánk, még akkor is, amikor a pálya másik oldalán voltunk. Vannak ilyen meccsek is, ilyenkor alkalmazkodni kell a körülményekhez. Mi megtettük, és győztünk.

Jövő ilyenkor már zajlik a vébé…
Bízom benne, hogy ott leszünk! Ez lebeg mindannyiunk szeme előtt! Extra motivációt ad, hogy mi lehetünk azok, akik negyven év elteltével újra kijuttathatják Magyarországot a világbajnokságra! Az, hogy erre van is esélyünk, már önmagában nagy szó, de tudjuk, rengeteget kell tennünk a hőn áhított sikerért. Én azzal kelek és fekszem minden nap, hogy miben fejlődhetek, mit tehetek még annak érdekében, hogy a vágyunk valóra váljon, és egy nemzetet büszkévé tegyük.

Az azeriek legyőzését követően Marco Rossi úgy fogalmazott, szerinte nem lehet elvárni a válogatottól, hogy egyenes ágon kvalifikálja magát a vébére. A kapitány nyilatkozata mit váltott ki a játékosokból? Egyetértenek vele, vagy inkább dacot szült önökben?
A Mister mindig próbál a realitás talaján maradni, ezért sem lepett meg minket, amit mondott. Azzal mindenki tisztában van, hogy a portugáloknak van a legtöbb esélyük a csoportgyőzelemre, nekünk nem is abban kell gondolkodnunk elsősorban, hogy őket megelőzzük. Félreértés ne essék, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy borítsuk a papírformát, de a legfontosabb az, hogy valamilyen úton-módon elérjük a célunkat. Ha a csoport második helyén zárunk, és a rájátszásban harcoljuk ki a vb-részvétel jogát, szerintem senki nem szól majd egy rossz szót sem…

Legközelebb a Szűcs Tamással készült interjút olvashatják, a korábban az FC Köbenhavn utánpótlásában is pallérozódó 20 éves középpályás többek között arról beszél, mit hozott haza magával Dániából, mit adott neki, hogy fiatalon alapemberré vált a bennmaradást kiharcoló Debrecenben, mit tanulhat Szoboszlai Dominikéktől, és szóba kerül az is, hogy válogatott szinten mi lehet számára a következő lépcsőfok…

AZ EDDIGI RÉSZEK: