Értékes pontszerzés Törökországban a Ferencváros részéről

A  Fenerbahce volt a kezdeményezőbb és veszélyesebb (17 lövés, 1,23 xG, több labdabirtoklás), a pálya veszélyesebb zónáinak uralása náluk volt. A Fradi letámadás-intenzitásban tartotta a lépést, de a területi kontroll az ellenfélnél volt, így a döntetlen jó eredménynek tekinthető egy olyan helyszínen, ahol az ellenfeleknek nehéz játszaniuk.  

Ehhez a labdakihozatal hatékonyságát és a labdavesztések utáni gyors visszazárást kell legalább ilyen szinten tartani. Ha a Fradi a következő körökben is minimalizálja a hibákat és pontokat hoz a domináns csapatok ellen, a pozíció reálisan megtartható és egy erős hajrával az első 8 is megszerezhető. 

A Fenerbahce a tőle megszokott intenzitással és fizikális játékkal igyekezett diktálni a tempót, a középső zónákat sűrítve és a szélekre terelve a Fradi építkezését. A Ferencváros erre türelmesebb labdajáratással, a 14-es zónát hosszú labdákkal célozta meg, védekezésben pedig fegyelmezett középső blokk, lecsökkentve a területeket a Fener előtt a magyar csapat térfelén. Az 1–1-es végeredmény tükrözte a kialakított helyzetek minőségét: igazságos döntetlen született, amely egyben visszajelzés is a zöld-fehérek fejlődő alkalmazkodóképességéről a nemzetközi színtéren. 

Az xT-hőtérkép alapján a jobb oldali félterületben és az ellenfél védőharmadának előterében volt intenzívebb a veszély, ami a Fener labdás kezdeményezését tükrözi, tartós nyomással a Fradi térfelén. A Ferencváros kevesebb, de célzottabb átmenetekből épített, és bár középen limitált volt a progresszió, a szélek mögötti zónákban próbálták előrejuttatni a labdát. 

A meccsen a Fenerbahce intenzíven támadta a 16-os előterét, lövéseinek többségét az ellenfél térfelének középső és jobb oldali zónáiból indítva. A Fradi hatékony védekezése lerontotta a törökök lövőhelyzeteinek minőségét.  

A Ferencváros kevesebbszer, 6 lövésből próbált gólt szerezni, az egyetlen kaput eltaláló kísérlet átmeneti szituációhoz köthető. A lőlap alapján látszik, hogy a kezdeményezés a Fenernél volt, míg a Fradi fegyelmezett védekezéssel középen összezárta a területet, így limitálta a nagy helyzetek kialakulását. 

A Ferencváros xT-hőtérképe alapján a csapat főleg a bal oldali építkezésekben és a támadóharmad bal félterületében generált veszélyt. A tengely kevésbé volt meghatározó a labda progresszióját tekintve, ami arra utal, hogy a Fradi labdabirtoklás során inkább a szélső játékra épített, és kevesebbet hozta át a veszélyt a pálya belsejébe. 

A Fradi legígéretesebb veszélyét 90 percre vetítve a labdavezetésből indított átmenetek adták, különösen az ellenfél térfelének szélein és félterületeiben. Jól látható, hogy néhány kulcsjátékos vállalta a progresszív labdacipelés fő szerepét az átmenetek során. 

A mérkőzésen az FTC hatékonyan használta a szélső és félterületeket a labdakihozatalok után. Ezekről a területekről célozták meg a tizenhatost. A középső területeken mérsékelt aktivitás látszik, ami a hazaiak pálya tengelyének hatékony levédekezésére utal. 

Az 1–1-es döntetlen így értékesnek minősül egy erős ellenféllel szemben. Az első nyolc hely valamelyikének megszerzése különösen fontos lehet a tavalyi rájátszásbeli kiesést követően.