)
)
A kilencvenes években lényegesen kevesebb légiós futballozott a magyar élvonalban, így sokkal könnyebb volt megjegyezni a nevüket is. Még akkor is, ha esetleg kevés játéklehetőséghez jutottak, mint például Babatunde Fatusi. A nigériai labdarúgó a Pécsi MFC-ben nyolc, míg a Ferencvárosban tizenegy bajnokin lépett pályára, mégis, utóbbi klubnál szívesen emlékeznek rá. Fatusi az 1995–1996-os idényben volt a zöld-fehérek légiósa, s még a Bajnokok Ligájában is pályára lépett.
„Szombatonként a barátokkal eljárok focizni, még mindig jó vagyok, bár a sebességem már megkopott – kezdte a fradi.hu oldalon adott interjút az 1996-os atlantai játékokon olimpiai aranyérmet szerző csatár. – Ez nem is csoda, negyvenhét éves vagyok, játszottam Nigériában, Svájcban, Magyarországon, Dél-Afrikában, Tunéziában, Lengyelországban, az Emírségekben, Belgiumban, Vietnámban és végül itt az Egyesült Államokban is. A lábaim már nem a régiek, de Budapest és a Ferencváros a szívem csücske. Alig várom, hogy újra ellátogathassak Magyarországra. Régóta tervezem. Zöld kártyára várok, amely idén, vagy jövőre meg is lehet, utána irány a magyar nagykövetség a vízumért, s már repülök is Budapest és a Népliget felé."
Olybá tetszik, a korábbi támadó nem csak udvariasságból mondta, hogy irány Budapest. Komoly szándékai vannak Magyarországon.
„Régi vágyam, hogy a Ferencvárosért dolgozhassak. Hálás vagyok a klubnak, mert az ottani teljesítményemnek köszönhetően kerültem be a nigériai csapatba, és lettem olimpiai aranyérmes. Kapcsolataim révén tudnék segíteni scoutként, játékoselemzőként a klubnak afrikai tehetségek után kutatva. Máig kiváló kapcsolatot ápolok korábbi klasszisokkal, Taribo Westtel, Emmanuel Amunikével, Victor Ikpebával, Jay-Jay Okochával vagy éppen Daniel Amokachival, velük, ha nem is minden nap, de rendszeresen beszélek. A Ferencváros egyre ismertebb Afrikában, köszönhetően Aissa Laidouninak vagy Naby Keitának."
)
)
)
)
)
)
)
)
)