„Lehetetlent nem ismerő játékos vagyok” – Szűcs Tamás a Dániából hazahozott mentalitásról és a debreceni szenvedélyről

Legutóbb két és fél éve a Várkert Bazárban, egy hasonló rendezvényen beszélgettünk. Hogyan jellemezné azt az utat, amit azóta bejárt?
Kacskaringós volt, annyi bizonyos – felelte a 2022 decemberében még az FC Köbenhavn, tavaly nyár óta a Debrecen kötelékébe tartozó Szűcs Tamás. – Két évet töltöttem Koppenhágában, amikor beszélgettünk, akkor voltam kint fél éve. Azóta sok minden történt velem, de nagyon hálás vagyok a dánoknak, mert sokat tettek értem, illetve azért, hogy tudjak fejlődni. Érettebb és alázatosabb lettem, sokat fejlődött a személyiségem. Amit ott tanultam, egész karrierem során magammal viszem. S remélem, egyszer még eljutok egy hasonló kaliberű csapatba, esetleg egy még erősebbe.

Mi az, amit hazahozott magával Dániából?
Azt a mentalitást mindenképp, amit képviseltem az előző idényben. Úgy gondolom, a hozzáállásomat nem érheti kritika, ezért is szerettek meg Debrecenben. Sokat futó, lehetetlent nem ismerő játékos vagyok, aki a végsőkig küzd. Mindig úgy megyek fel a pályára, hogy a győzelem számomra élet-halál kérdés, bárhogy is alakul meccs, egy másodpercre sem adom fel.

Egy év elteltével kijelenhető, hogy jó döntés volt hazatérni és a felnőtt futballban megmérettetni?
Egyértelműen! Megtiszteltetésnek veszem, hogy egy olyan nagy múltú csapatban szerepelhetek, mint a DVSC. Elképesztő az a szenvedély, amivel a szurkolók viseltetnek a klub iránt. A kiesés elől menekültünk, az utolsó előtti fordulóban a Paksot fogadtuk, és legalább nyolcezren voltak a lelátón. Ez szerintem minden elárul arról, mennyire szeretik a csapatot. Sokat játszottam, úgy vélem, jó évem volt, júliusban szeretném ott folytatni, ahol májusban abbahagytam. Azért is igazoltam Debrecenbe, hogy az NB I-ben minél több lehetőséget kapjak, remélem, mások is úgy gondolják, megháláltam a bizalmat.

A Lokinak már kevésbé ment jól…
Számos nehézséggel kellett megküzdenünk, több edzőváltás volt, sok impulzus ért minket, a keretünk is jelentősen átalakult télen. Meggyőződésem, ha az előttünk álló idényben a stabilitás jellemzi a Debrecent, sokkal jobban teljesítünk majd.

Kívülről úgy tűnt, egy húszéves fiatalember a csapat egyik kulcsemberévé nőtte ki magát, a legnagyobb bajban is vezérként viselkedett.
Örülök, ha ezt látják. Én is úgy gondolom, hogy fontos szerepem volt a csapatban, de abban bízom, idővel még fontosabb lesz. Azért ki kell emelni azt is, hogy télen alaposan megerősödött a csapatunk, Lang Ádámmal az élen sokan tettek hozzá sokat a bennmaradáshoz.

Ilyen fiatalon mennyire volt könnyű megbirkózni az említett vezérszereppel?
Mindig is olyan voltam, hogy lankadatlanul mentem előre, miközben próbáltam magammal húzni a társaimat. Egyet ígérhetek: ameddig focizom, ez a mentalitás vezérel! Ha nehézséggel szembesülök, arra nem teherként, hanem kihívásként tekintek. Akadályként, amit át kell ugranom ahhoz, hogy előre tudjak lépni. Remélem, nem ért félre senki, mert nem nagyképűségből mondom: ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy Debrecenben alapemberré váltam.

Május huszonnegyedikén vált biztossá a bennmaradás: a záró fordulóban ki-ki meccsen győzték le a Fehérvárt. A mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, nyugodtan várják a sorsdöntő csatát. Utólag elárulhatja, valóban nem izgult?
Némi feszültség természetesen volt bennem, de akik szurkoltak nekünk, ezerszer jobban izgulhattak… Nekünk muszáj volt higgadtnak maradni, ha stresszben vagy, nem tudsz jól futballozni. Tény, nem minden nap játszik ennyire fontos mérkőzést egy csapat, tulajdonképpen egy klub sorsa múlt azon a kilencven percen, szerencsére jól jöttünk ki belőle. Nagyon örültünk, hogy nem estünk ki, mert a Debrecenre szükség van az NB I-ben – ahogyan a debrecenieknek is szükségük van az NB I-re!

Az elmúlt év adhatott annyit a pályafutásának, amennyit a dániai két esztendő?
Igen! A felnőtt labdarúgásban eltöltött játékpercek nagyon fontosak, ha valaki fiatalon sok tapasztalatot szerez ezen a szinten, a későbbiekben csak kamatoztatni tudja. Sokat vihetek tovább abból, amit a mögöttünk hagyott idényben megéltem, rengeteget tanulhatok a rosszból éppúgy, mint a jóból. Ha a karrierem során netán találkozom még olyan helyzettel, amilyenbe a Lokival kerültünk, tudni fogom, mit kell tenni. Azt azért nem bánnám, ha nem a kiesés elkerüléséért kellene harcolni, sokkal inkább a dobogós helyezésért…

A Debrecennel?
A szerződésem a DVSC-hez köt, egyelőre nincs szó arról, hogy ne maradnék. Maradni is szeretnék, mert remekül érzem magam Debrecenben, arról nem szólva, hogy amíg lehetőségem nyílik rá, mindent megteszek azért, hogy megháláljam mindazt, amit a klubtól, a csapattársaktól és a drukkerektől kaptam. Szeretnek és támogatnak, ez sokat jelent nekem. Ezért is vágyom arra, hogy egy könnyebb, sikeresebb évünk legyen, mint az előző volt. Ennek érdekében persze nap mint nap dolgoznunk kell – de hiszem, hogy ezzel nem lesz gond.

Az EM Sports színeiben egy csapatban „játszik” Szoboszlai Dominikkel, Schäfer Andrással, Bollal Bendegúzzal és még jó néhány kiváló futballistával. Mi az, amit elleshet tőlük?
Lenyűgöző az a munka, amit beletesznek. A hozzáállás terén talán nem vagyok lemaradva tőlük, de ők magasabb szinten művelik a futballt, mint én, magasabb követelményeknek is kell megfelelniük. Fantasztikus, hogy Dominik már két éve a Liverpoolt erősíti, mi több, a csapat legjobbjai közé tartozik – ez a magyar labdarúgás megítélésének is jót tesz. Felemelő látni, hogy magyar játékosok is képesek ilyen karriert befutni, mondhatni, itt van előttünk a jó példa. Nyilván sok mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy valaki ilyen messzire eljusson, de lám, Pécsi Ármin esete is bizonyítja, hogy meg lehet csinálni.

A korosztályos válogatottak ranglistáját gyakorlatilag végigjárta – cél vagy inkább álom a felnőtt válogatottság?
Cél és álom! Amikor elkezdtem focizni, mint a legtöbb gyerek, arról ábrándoztam, hogy egy szép napon válogatott leszek. Öt-hat éve még nagyon távolinak tűnt ez, ám ma már az U21-es együttes tagja vagyok, a következő lépcsőfokot az A-válogatott jelenti. Ezt nem könnyű megugrani, ugyanakkor nagyon remélem, hogy sikerül. Ez is hajt minden nap, és én leszek a világon a legboldogabb, ha majd elmondhatom magamról, hogy elértem a célomat, egyben valóra váltottam a legszebb álmomat.

Két és fél éve azzal zárta a beszélgetésünket, hogy úgy érzi, jó úton jár. Ezúttal is lehet ez a végszó?
Abszolút! Azóta még jobban megerősödött bennem, hogy az a munka, amit beleteszek, kifizetődik, megéri ennyi időt és energiát a futballba fektetni. Szóval, igen, jó úton járok.

Legközelebb a Nyers Ádámmal készült interjút olvashatják, a Bp. Honvéd alig 17 éves tehetsége többek között arról beszél, mennyire volt nehéz 12 esztendősen elköltözni otthonról, mit adtak neki az eddigi kispesti évek, milyen érzés volt a Kisvárda elleni NB II-es meccsen az Északi Kanyar előtt melegíteni, és még az is szóba kerül, hogy mit tenne, ha nem a kedvenc spanyol csapata keresné meg, hanem annak ősi riválisa…

AZ EDDIGI RÉSZEK: