Szerkesztőség

Egy olyan családban nőttem fel, ahol a sport és a megfelelő oktatás voltak az alapvető és legfontosabb értékek. Ezek után relatíve egyszerű volt karrier utat választani, gondolhatná az olvasó, de annyi mindent kipróbáltam, hogy ezt én már nem merném kijelenteni. Az újságírás és a sportok iránti szerelem viszont mindvégig maradt. Örömömre szolgál, hogy a Sports Illustrated és a Network 4 után a Sportálon is megoszthatom másokkal ezt a szerelmet.

„...és góóól! Megszerzi a vezetést a Debrecen!” – kiáltottam lelkesen, miközben édesapám régi nyomógombos telefonján rögzítettem az általam megálmodott és „közvetített” mérkőzés felvételét. Már ekkor, kilencévesen magával ragadott a sport és a sportmédia különleges világa. Később, spanyolországi tanulmányi utazásaim során, habár lenyűgözött a Királyi Palota és a Sagrada Família látványa, azt a semmi máshoz nem fogható bizsergést, mégis csak akkor éreztem, amikor beléptem a Bernabéu vagy a Camp Nou kapuján. A Sportálhoz csatlakozva szeretném az olvasóknak is átadni azt a szenvedélyt és lelkesedést, amelyet gyerekkorom óta érzek a sport iránt.

Gyermekkoromtól kezdve foglalkoztatott a média, korom ellenére már a szféra számtalan területén kipróbálhattam magam, vezettem élő beszélgetéseket, podcasteket, voltam rádióban, írtam több helyre. Ami azonban állandó, hogy az önkifejezés mellett az is fontos számomra, hogy az üzenetem sok helyre eljusson. Folyamatos figyelem a trendeket, képzem magam, de fontos számomra az egyéniség is.

"Egy zenekarban gitáros vagy az A3-on műsorvezető" - ezt válaszoltam kilencéves koromban a felnőttek egyik kedvenc kérdésére: - Mi leszel, ha nagy leszel, kisfiam? Igazából egyik sem jött össze. Vagy mégis? Végülis a gimnáziumi barátokkal volt néhány koncertünk, főleg gólyabálok és sulibulik. Az A3 helyett pedig, amely emlékeim szerint Magyarország első zenecsatornája volt, a megboldogult SportKlubnál és DIGI Sportnál is sikerült munkát vállalnom, bár nem mint műsorvezető, hanem riporter és kommentátor. A sportos vonal így megmaradt az életemben, igaz a televíziót az online tér cserélte fel azóta. Na jó, azért a gitár is ott van még a lakás jól látható sarkában.