Szerkesztőség

Ki ne emlékezne a 2006-os németországi futballvilágbajnokságra és az ahhoz tartozó Panini matricás albumra? Nos, az én futball iránti szeretetem ekkor kezdődött és mai napig tart. Klub-és válogatott szinten egyaránt. Ugyan sérülések miatt a karrierem nem vezetett közvetlenül a futballpályára, a hobbim szerves részét a mai napig a labdarúgás és a darts adja ki. Megszállott mezgyűjtő és karrierelemző vagyok. Érdekel a játékosok magánélete, a futball utáni pályafutása egyaránt. Utóirat: Van Gerwen a jelen, Duijvenbode a jövő.

A sport gyerekkorom óta életem része. Az első emlék az 1972-es, müncheni olimpia, amikor füzetbe írogattam az eredményeket. Már akkor valami azt súgta, a sport és az írás valahogy szétválaszthatatlan lesz egész életemben. Szerencsém volt, így is lett.

Bár édesapámnak köszönhetően a labda már a kiságyamba is bekerült, beletelt némi időbe, mire valóban beszippantott a sport világa. Számomra a kétezerben rendezett labdarúgó Európa-bajnokság jelentette az igazi áttörést, azóta kevés olyan hétvége volt az életemben, amelynek egy részét ne valamelyik stadionban töltöttem volna. Amatőr szinten a labdarúgással, a vízilabdával, sőt még néhány küzdősporttal is megpróbálkoztam – ám hamar kiderült, hosszú távon mindenkinek jobb, ha csak a klaviatúrát püfölöm.

A 2004-es olimpia férfi pólódöntője az első sporttal kapcsolatos emlékem, ennek hatására kezdtem el vízilabdázni. Később kipróbáltam magam a labdarúgásban is (futballistaként és játékvezetőként), és ez lett az igazi szenvedélyem, de mellette szeretek dartsozni, teniszezni, squasholni és padbolozni is. Sport nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaimat, az athéni fináléhoz hasonló események olyan felejthetetlen pillanatokkal ajándékoznak meg, melyeket nem cserélnék el semmire.

Nagypapámtól örököltem a labdarúgás és az ökölvívás iránti szeretetemet. A futballbajnokságok tekintetében mindenevő vagyok, de a játékosok történetei, az átigazolások fognak meg igazán. Kilencévesen kaptam az első mezem, az akkori kedvencem, David Beckham neve szerepelt a hátulján. Egy évvel később már füzetben vezettem a transzfereket, és az iskolai élménybeszámolóm java focimeccsekből állt.

Egészen fiatalon beszippantott a sport, kisgyerekként öttusáztam, az előkészítő csoport után azonban triatlonozni kezdtem. Több mint 13 évig kitartottam a sportág mellett. Nézőként, szurkolóként az 1996-os labdarúgó Európa-bajnokság, illetve az atlantai olimpia volt az első meghatározó élményem, a korai szerelem, a Forma–1-et követően. A sport szeretete – úgy hiszem – elkísér egy életen át, hiszen a sport egy olyan csoda, mely meglett férfiakat képes térdre kényszeríteni, megríkatni, egy-egy győzelem vagy gól pedig nemzeteket tud egységbe kovácsolni.

Tízéves szakmai múlttal a hátam mögött csatlakoztam a sportal.hu szerkesztőségéhez. Gyerekkorom óta a sport tölti ki a mindennapjaimat, a munkám egyben a hobbim is, szabadidőmben is folyamatosan nyomon követem a sportvilág történéseit – azt vallom, ilyesfajta elhivatottság és megszállottság nélkül nem is tudnám jól végezni a feladataimat. Versenyszerűen futballozom amatőr szinten nagypályán, a labdarúgás mellett a kézilabda, a tenisz, az úszás és a darts tartozik a kedvenc sportágaim közé.

Gyerekkorom óta rajongok a sportért, mert arra tanítja meg az embert, hogy kiváló szorgalommal egyre magasztosabb célokat érhetünk el. Nem véletlen, hogy az ókor óta minden egyes civilizáció életében fontos szerepet töltött be a testkultúra. Az emberiség mindig magasabbra akart törni. Ahogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szülőatyja, Pierre de Coubertin báró fogalmazott: „A szépség vagy te, sport, mert a testeket te formálod nemessé.”

A sport, de azon belül elsősorban a futball kisgyerek korom óta érdekel, és miután akkor még nem voltak napi szinten, valamint különböző országokból közvetítések, így szinte minden meccs majdnem ünneppel ért fel. Az 1990-es évek közepéig a korábban említett kevesebb közvetítés miatt mondhatni mindenevő voltam, lehetett akár egy Magyar Kupa-meccs (eleinte még MNK) vagy egy világbajnoki döntő – én ott ültem a tévé előtt. Ifjúsági szinten futballoztam is, illetve évekig játékvezetősködtem, de magas szintre egyikben sem sikerült eljutnom. A focin kívül a többi sportág kevésbé érte el az ingerküszöbömet, ezeknél csak akkor tudtam behozni a több évtizedes lemaradásomat, amikor már újságíróként kötelességem volt foglalkozni vele.