Szerkesztőség

Már gyermekkoromban is többnyire a sportversenyeket néztem a televízióban, és rögzítettem az eredményeket, bár a nyolcvanas, kilencvenes években lényegesen kevesebb közvetítést lehetett látni. Később, de még mindig gyerekfejjel a csapatsportokra és a labdajátékokra figyeltem leginkább, éveken keresztül kézilabdáztam, sőt még úsztam is, de sérülés miatt, és tehetség meg szorgalom hiányában maradtam inkább külső szemlélő. Szurkolóként és sportújságíróként számomra a labdarúgás a csúcs a sportban, mégpedig a magyar futball, minden gyengeségeivel, kritikájával, esetleg pozitívumával együtt.

Az 1994-es világbajnokság az első emlékem a labdarúgásról, a négy évvel későbbi torna történéseit már kockás füzetben vezettem. Később a Valencia elveszített Bajnokok Ligája döntőit sirattam, azóta kitart imádatom a „denevérek" iránt. Évek múlva a kézilabda iránt  egyre lelkesebb lettem, Nikola Karabatic miatt kezdtem el követni igazán a sportágat, a luxemburgi bajnokságtól kezdve a BL-ig. Ezek mellett még a kosárlabda áll hozzám közel. A labdarúgást versenyszerűen is űztem alsóbb osztályokban.