„Mindenki kiteszi szívét-lelkét a pályára” – Kovácsik Ádám a Paks továbbjutásáról és a bravúrokról

Túlzás lenne azt állítani, hogy a legjobb előjelekkel készültek a visszavágóra: bár hazai pályán egy góllal nyertek, a többség a Maribor továbbjutására fogadott volna, arról nem beszélve, hogy sérülések miatt alig maradt védőjük. Ennek tükrében hitte volna, hogy elbúcsúztatják szlovén ellenfelüket?
Bíztam benne, igen – felelte a paksiak 34 éves kapusa, Kovácsik Ádám. – A második mérkőzés előtt úgy voltunk vele, ötven százalék esélyünk van a továbbjutásra. Annak ellenére, hogy a Maribor szerezte meg a vezetést, szerintem jobban játszottunk, mint az első meccsen, amelyen győztünk. Több helyzetünk volt, mint Pakson, miközben a védekezésből mindenki kivette a részét, senki nem kímélte magát. Erre mondják: önfeláldozóan futballoztunk. Ennek is köszönhető, hogy szép eredményt értünk el egy nagyon jó csapat ellen.

Nem okozott problémát, hogy sosem látott összeállításban állt fel a védelem? Bár megannyi nagy csata van már Szabó János mögött, most játszott először jobb belső védőt…
…és kiválóan megoldotta a feladatát! Az az egyik erősségünk, hogy bárhogyan is rakja fel a csapatot Bognár György, működik a gépezet. Legfőképp azért, mert mindenkit tisztában van azzal, mi a dolga, ráadásul szívét-lelkét kiteszi a pályára. Ezzel sok mindent lehet kompenzálni.

Kívülről úgy tűnt, akkor sem remegett meg a lábuk, amikor hátrányba kerültek.
Ne feledjük, azzal, hogy a Maribor vezetéshez jutott, még nem állt továbbjutásra, akkor lett igazából döntetlen. A szünet azért jókor jött nekünk, rendeztük a sorokat, és a második félidőt úgy is kezdtük, ahogy szerettük volna. Sokat jelentett, hogy viszonylag gyorsan gólt rúgtunk, onnantól fogva megint nálunk volt az előny. Azt tudtuk, hogy végig kiélezett lesz a meccs, számítottunk arra, hogy a hajrában megpróbál a kapunk elé szögezni minket a Maribor. Így is történt, szerencsére a kritikus perceket is átvészeltük kapott gól nélkül.

Utólag elárulhatja, hogy mi hangzott el a szünetben?
Semmi különös, az volt a fontos, hogy kicsit megnyugodjunk. Az első játékrészben a hazai B-közép előtt védtem, akkor nem lehetett annyira hallani, mit mondok a többieknek a kapuból. A másodikban már jobban tudtam irányítani, talán ez is számított valamennyit. Az első félidőben sem játszottunk rosszul, de a folytatásban még jobbak voltunk, szereztünk egy fontos gólt, és voltak további helyzeteink. S igen, a végén nyomtak a hazaiak, ám úgy érzem, összességében megérdemelten mentünk tovább.

Nem utolsósorban az ön védéseinek hála. Melyik szituációban volt a legnehezebb dolga?
A ráadásban elvégzett szabadrúgásnál. Kellett, hogy beleérjek a labdába, máskülönben nem a lécre, hanem a léc alá vágódott volna. Ott volt egy kisebb probléma a sorfallal, mert mielőtt a Maribor játékosa ellőtte volna a labdát, a srácok beléptek egyet balra, minek következtében a kelleténél később láttam meg a labdát. Emiatt felértékelődik a védés, de az értékénél is lényegesebb, hogy nem ment be a szabadrúgás, nem kényszerültünk hosszabbításra. A többi helyzetre azt mondom, mivel együtt éltem a játékkal, rendre jól reagáltam, mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Erre jó példa a néhány perccel korábbi eset, amikor egy életerős lövés érkezett kapura, de Jancsi jól zárta a hosszút, nekem arra kellett figyelnem, hogy a rövidet fogjam, sikerült is leérnem a labdára. Boldog voltam a lefújást követően, az biztos!

A harmadik körben a Zsitomir következik. Korai még arról beszélni, mi várható az ukrán csapat ellen?
Azt gondolom, ezen a szinten nagyjából mindenki hasonló játékerőt képvisel. Nyilván van egy-két kiemelkedő gárda, de a legtöbb csapat ellen van sanszod a továbbjutásra. A Zsitomirről egyelőre annyit tudunk, hogy az első mérkőzésen kikapott kettő egyre az andorrai FC Santa Colomától, de a visszavágón tartott egy kisebb erődemonstrációt, négy egyre nyert. Nincs kétségem afelől, hogy jó csapat, bizonyára jó focit is játszik – ugyanakkor a Paks is jó csapat, a Paks is tud jó focit játszani. Ezt előbb Kisvárdán kellene bizonyítanunk, hiszen vasárnap ott lépünk pályára. Épphogy hazaérünk Mariborból, megyünk is tovább, hogy aztán jövő szerdán már a Zsitomir elleni mérkőzés helyszínére induljunk el. Mostanában utazunk eleget, de nincs ezzel semmi baj, sőt mivel ez azt jelenti, hogy még mindig állunk a nemzetközi kupában, éppen ez a jó!

EZT OLVASTA MÁR?