„Szemet tudnék hunyni afölött, hogy a Barcelona keres…” – a Real az álma, a válogatottság a célja a Honvéd tehetségének

Tizenkét évesen igazolt Szegedről Kispestre. Hogyan élte meg, hogy ilyen fiatalon elkerült otthonról?
Mielőtt a Honvédhoz szerződtem volna, mindent átbeszéltünk a családdal, nagyjából tudtam, mi vár rám – felelte a 17 évesek minden rutinjával Nyers Ádám. – Klubszinten nyilván nagy ugrás volt, ráadásul nálam idősebekkel játszottam, nagyobb volt a terhelés is. Mentálisan volt nehezebb megélni a váltást, mégiscsak tizenkét éves voltam, amikor eljöttem. Távol kerültem a családtól, kollégiumban laktam – egyik napról a másikra ez hatalmas változást jelentett az életemben. Szerencsére hamar beilleszkedtem, és onnantól fogva ment minden a maga útján.

Hezitált egyáltalán, amikor megkeresték Kispestről, vagy úgy volt vele, ha Puskás Ferenc klubja csábítja, akkor menni kell!
Több csapat is hívott, voltam is itt-ott, de a családommal azt találtuk a legjobb döntésnek, ha a Honvédhoz igazolok. Ebben némi szerepe annak is volt, hogy Kispest nincs olyan messze Szegedtől, de még többen számított, hogy a klub elképzelései nagyon szimpatikusak voltak számomra.

Még csak a tizennyolcadik életévében jár, de már kétszeres bajnoknak vallhatja magát, az U14-es, majd az U16 csapat tagjaként is aranyérmes lett. Az ön szemében van különbség a két elsőség között?
Az elsőnél még fiatalabb voltam… Mindkettőnek nagyon örültem, de a másodiknak talán egy fokkal jobban, mert aki az U16-os korosztályban játszik, már egész közel jár a felnőtt focihoz, kezdi megízlelni, mi vár rá a nagyok között. Ha innen nézem, az a siker komolyabb volt.

A képzeletbeli polc tetején ezek szerint az a bajnoki cím díszeleg?
Már van, ami megelőzi: tavasszal készülhettem a felnőtt csapattal, sőt a Kisvárda elleni mérkőzésen a keretbe is bekerültem. Ez legalább akkora büszkeséggel és boldogsággal tölt el, mint az, hogy a nyári felkészülést az első csapattal kezdhetem el! Ez is nagy ugrás számomra, de mindent megteszek azért, hogy megragadjak, és idővel pályára léphessek a nagyok között.

Ha már szóba hozta: hogyan emlékszik vissza a Kisvárda elleni meccs napjára?
Kicsit meglepetésként ért, hogy keretben vagyok, de utólag azt mondom, csodálatos nap volt. Leginkább azért, mert a csapat nyert három nullára! Jó volt megtapasztalni a felnőtt közeget, jó volt egy felnőtt csapat öltözőjében lenni, jó volt belekóstolni abba, mi várhat rám, ha egyszer úgy alakul, hogy én is odakerülök. Motivációnak eddig sem voltam híján, ám amiben akkor részem volt, újabb löketet adott. Most már az lebeg a szemem előtt, hogy ha egyszer beállhatok, bizonyítsam, méltó vagyok a bizalomra. Az edzéseken, ha lehet, még jobban odateszem magam, ha pedig visszamegyek a saját korosztályomba, azért is hajtok, mert úgy vagyok vele, hogy példát kell mutatnom. Mindent bele akarok adni, hogy elmondhassam, ami tőlem telik, megteszem!

Ha a debütálás még várat is magára, a kispesti fanatikusokat tömörítő Északi Kanyar előtt már melegíthetett. Milyen érzés volt?
Fantasztikus! A Honvédnak különleges szurkolói vannak, tényleg egyedi, amit képviselnek. Élmény volt előttük melegíteni, remélem, az is megadatik majd nekem, hogy előttük játszhatok. Miattuk is bízom abban, hogy mielőbb visszajutunk az NB I-be, és ott is meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képesek.

Gondolom, könnyíti a helyzetét az első csapatnál, hogy sok a fiatal az öltözőben.
Persze! Sok embert ismerek korábbról, sokakkal játszottam is együtt, ez valóban könnyebbséget jelent. Hozzáteszem, az idősebbek is kedvesen fogadtak, nagyon jól állnak a fiatalokhoz, mindenben segítik a beilleszkedésünket. Jó tanácsokat adnak, érdemes rájuk hallgatni. Remek közösség alakult ki, szerintem ez volt az egyik kulcsa annak, hogy tavasszal kiválóan szerepelt a csapat. Jó lenne a következő idényben ott folytatni, ahol az előző végén abbahagytuk.

Szavai arról árulkodnak, igencsak szeretné kivenni a részét a hőn áhított feljutásból.
Mint említettem, jelenleg az elsődleges célom az, hogy folyamatosan az első csapattal készülhessek, ha ez megvalósul, akkor elkezdhetek bízni abban, hogy előbb-utóbb sor kerül a bemutatkozásomra. Lépésről lépésre kell haladnom, de nagyon szeretnék eljutni odáig, hogy kezdőként rúgok gólt – lehetőleg a Kanyar előtt…

Hogy ez a vágya teljesüljön, miben kell leginkább előrelépnie?
Fizikálisan mindenféleképpen fejlődnöm kell. Gondolkodásban szintén. A felnőtt foci gyorsabb, a tempójához is mihamarabb hozzá kell szoknom. Kevés labdaérintésre van lehetőség, gyorsan kell dönteni – ezt is meg kell tanulnom. S ha még egy kis izmot is felszednék magamra…

A mostani céljáról már esett szó, de vajon mit szeretné elérni a jövőben?
Korosztályos válogatott már lehettem, nem titkolom, a legfőbb célom, hogy egy nap a felnőtt válogatottban is játszhassak. Az a nap még messze van, rengeteget kell dolgoznom azért, hogy eljöjjön, de rajtam nem fog múlni!

Ha ez a cél, mi az álom?
Gyerekkorom óta Real Madrid-szurkoló vagyok, ezért erre a kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy szeretnék a Realban futballozni. Óriási büszkeség lenne, ha összejönne! Lehet, túlságosan is merésznek tűnik, hogy egyszer Madridba szerződöm, de ha én nem hinnék benne, akkor ki?! Úgy állok hozzá, hogy az álmom elérhető – megint csak azt tudom mondani, hogy mindent megteszek érte.

No, és mi lenne, ha egy szép napon a Barcelona vezetői kopogtatnának az ajtón? Rájuk csapná?
Nyilván nem. A Realnak biztosan jobban örülnék, de valahogy szemet tudnék hunyni afölött, hogy a Barcelona keres…

Liverpooli „klubtársa” már van: az EM Sports színeiben egy csapatban „játszik” Szoboszlai Dominikkel, továbbá Schäfer Andrással, Bolla Bendegúzzal és még jó néhány kiváló futballistával. Mi az, amit elleshet tőlük?
Az ügynökséghez tartozó, már felnőtt szinten is bizonyított játékosokra egytől egyig példaképként tekinthetünk. Napról napra a maximumot próbálják kihozni magukból, ami bennük van, kiteszik a pályára. Érettek és alázatosak, amit tőlük látok, azt mondatja velem: nyomjam ezerrel, adjak bele mindent, a focinak rendeljem alá az életemet! Nézzük meg Dominikot: gyerekkora óta azért harcolt, azért tett meg mindent, hogy ma már a világ egyik legjobb csapatában, a Liverpoolban játszhasson. Úgyhogy ha egyvalamit lehetne tőle és a többiektől „elcsenni”, az a kitartás lenne.

Legközelebb a Tompa Ákossal készült interjút olvashatják, a Real Sociedad U19-es csapatának kapusáról kiderül, az őt ismerők nem véletlenül jellemzik úgy, hogy „bámulatosan erős karakter”. Megtudjuk tőle továbbá azt is, milyen rekorddal büszkélkedhetett 15 évesen, mennyire volt nehéz megszoknia Spanyolországot, és mit jelentenek neki a baszk derbiken elért győzelmek. Ja, és az is szóba kerül, hogy miért küzdene meg Pécsi Árminnal…

AZ EDDIGI RÉSZEK: