„Kitartok a végsőkig!” – a Sociedad kapusa, Tompa Ákos akkor sem mondott le az álmairól, amikor kerekesszékbe kényszerült

Az ügynökség honlapján így írnak önről: bámulatosan erős karakter. Helytálló a jellemzés?
Szerintem teljes mértékben – vágta rá a Real Sociedad 18 éves kapusa, Tompa Ákos. – Törekszem arra, hogy ez újra és újra beigazolódjon.

Azt is mondják, nem ismer lehetetlent. Ez is igaz?
Ez is! Kitartok a végsőkig, harcolok, ameddig csak lehet! A legjobbat akarom kihozni magamból minden nap!

Nem szeretném, ha erről szólna a beszélgetés, de amikor egy súlyos autoimmun betegség megtámadta, az erős karakterre, a kitartásra hatalmas szükség lehetett,
Nagyon nehéz időszak volt. Igen, akkor kellett, hogy ne adjam fel a reményt, és kellett, hogy csodálatos, engem végig támogató, a felépülésemben hozzám hasonlóan bízó emberek legyenek mellettem. Örökké hálás leszek nekik!

Amikor kerekesszékbe kényszerült, mert nyaktól lefelé nem tudott mozogni, nem félt attól, hogy többé nem állhat a kapuba?
Egy pillanatig sem! Szüntelenül hittem abban, hogy jóra fordul a sorsom. S így is lett!

Szűkebb pátriájában, Orosházán büszkék lehetnek önre!
Remélem, azok. Amikor haza tudok látogatni, azt tapasztalom, büszkék rám. Szeretek kimenni a felnőtt csapat meccsére, sok régi ismerőssel találkozom a pályán. Szurkoltam, hogy az Orosháza feljusson az NB III-ba, sajnos most nem jött össze, de talán majd jövőre.

Még csak tizennyolc esztendős, de már több nagy váltás volt a karrierjében. Kezdjük az elsővel: Orosházáról Kispestre igazolt.
Tizenkét éves voltam, amikor a Honvédhoz kerültem, nagy lépés volt számomra. Eleinte minden furcsa volt, ráadásul sérülés is sújtott, de idővel a helyére került minden. Sokat fejlődtem Kispesten, nagyon örülök annak, hogy játszhattam a Honvédban, arról nem szólva, hogy számos barátom szereztem. Az említett fejlődéshez az is hozzájárult, hogy nálam idősebbekkel, sőt még az első csapattal is tudtam edzeni. Az egyik edzőmeccsen még a keretbe is bekerültem, és bár nem álltam be, már az nagy élmény volt, hogy a kispadon ülhettem. S ha minden igaz, egy rekord is fűződik a nevemhez: Magyarországon én voltam az első, aki tizenöt évesen U19-es csapatban szerepelt. Úgyhogy szép emlékek kötnek Kispesthez is.

A Magyar Labdarúgó Szövetség adatbankja szerint futsalozott is.
Az még Orosházán volt, ahol a nagypályás foci mellett eljárkáltunk különböző kispályás tornákra. Előbbit mindig is jobban szerettem, de a futsalnak is volt az előnye: mivel gyorsabb a játék, szinte mindent gyorsabban kellett csinálni. Utólag azt mondom, a futsal is hozzátett a fejlődésemhez.

Kétezer-huszonkettő novemberéből bevillan valami?
Bemutatkozhattam az U16-os válogatottban! Erre legalább annyira büszke vagyok, mint arra, hogy meg is tudtam ragadni az utánpótlás-válogatottban.

No, és kétezer-huszonnégy januárjáról mi jut eszébe?
Akkor mentem ki a Real Sociedadhoz! Úgy volt egyébként, hogy már korábban utazom, de a betegség közbeszólt. A lényeg az, hogy ha kis „csúszással” is, de ki tudtam menni.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor értesült arról, hogy a Sociedad vinné?
Hogyne! Amennyire meglepődtem, annyira örültem neki. Egyből elújságoltam a szüleimnek és a barátaimnak, mindenki nagyon boldog volt. Hát még én!

Melyik volt a nagyobb ugrás, amikor az orosházi családi otthonból a Honvéd akadémiájára került, vagy amikor Kispestről Spanyolországba igazolt?
Egyik sem volt kicsi, de az azért nagyobb volt, amikor San Sebastianba költöztem. Mégiscsak egy új országba érkeztem, ahol jóformán minden más volt, mint az addigi életemben. Új kultúra, új nyelv, új közeg…

Ma már minden szép és jó?
Igen! Megszoktam, megszerettem a spanyolországi életet. Az emberek kedvesek, nyugodtak, befogadóak, könnyen lehet velük kapcsolatot teremteni és ápolni.

Hogy áll a spanyol nyelvvel?
Már jól! Ez annak is köszönhető, hogy az összes külföldi játékosnak kötelező tanulnia, heti több óránk van.

Baszkul is elboldogul?
Úgy még nem. A helyiek általában baszkul beszélnek egymással, de amikor velünk kommunikálnak, spanyolra vagy angolra váltanak.

A teljesítményéhez gratulálhattak?
Úgy vélem, nem okoztam csalódást. Az U19-es gárdában védtem legtöbbször, de egy-két mérkőzésre felmentem a harmadik csapatba is. Ha minden jól megy, a nyári felkészülést már ott kezdem el, és a bajnokikon is ott számolnak velem – ha van egy-egy fontosabb meccs U19-ben, akkor megyek vissza.

A harmadik csapatot hova helyezhetjük el?
Az előző idényben negyedosztályú volt, de sajnos kiesett, így a következőnek az ötödik vonalban vág neki. A visszajutás a cél, lehetőleg úgy, hogy minél többet játszanak a fiatalok. Hiába ötödosztály, mégiscsak felnőtt futballról beszélünk, biztos, hogy jót tenne nekem, ha sok lehetőséget kapnék.

No, és mi a helyzet az Athletic Bilbaóval?
Hú, minden szinten, minden korosztályban óriási a rivalizálás! A baszk derbik hangulata fantasztikus – a gyerekeknél éppúgy, mint az idősebbeknél.

Megadatott már önnek, hogy játsszon a Bilbao ellen?
Kétszer is! Legutóbb kettő egyre nyertünk, nagyon nagy meccs volt! A szezon talán legjobb meccse.

Jól ment a védés?
Úgy éreztem, hogy igen. Szerencsére mások is ezt mondták…

Mit tenne, ha a baszkföldi vetélytárs megkeresné?
Valószínűleg maradnék. Nem is valószínűleg, biztosan!

Ugyanezt a kérdést megkapta a többi fiatal is: mi az, amit elleshet Szoboszlai Dominiktől, Schäfer Andrástól, Bolla Bendegúztól és még jó néhány, szintén az EM Sports kötelékébe tartozó kiváló futballistától?
Mivel ők mezőnyben játszanak, én inkább a mentális részét fognám meg: azt látom rajtuk, hogy roppant erősek fejben, példaértékű, ahogy a futballról gondolkodnak, ahogy a futballhoz viszonyulnak.

Ha nem tévedek, amin keresztülment, alaposan megerősítette önt is mentálisan.
Nagyon.

Egy-két éven belül hol szeretné látni magát?
Idővel jó lenne a második csapatban is bemutatkozni, majd minél többet játszani, aztán pedig kiérdemelni, hogy az első csapattal edzhessek. Úgy vélem, ez tényleg összejöhet egy-két éven belül.

Álmokat is szövöget?
Az egyik álmom az, hogy a Socieadad első számú kapusa legyek és a La Ligában lépjek pályára hétről hétre. A másik meg a Premier League…

Egy napon megfogná Szoboszlai Dominik szabadrúgását?
Ha választhatnék, akkor már inkább egy csapatban lennék vele…

Jó, de akkor lehet, hogy éppen Pécsi Ármint kellene kiszorítania a kapuból.
Egye fene, megversenyzünk a helyért…

(Az interjúsorozat ezzel véget ért)

AZ EDDIGI RÉSZEK: